Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Könyvismertetés - Szlávik Mátyástól: Baltzer 0., Weltanschauungsfragen
Könyvismertetés. 239 még Büchsei „emlékezései" sincsenek megírva „egy falusi lelkésznek világából." Azokból megtudjuk, hogy mily gazdagok az evangelium életvonatkozásai s mily terhes, de áldásos az ev. lelkész szolgálata a diasporában. Nálunk is e téren a mi számos sociális bajunk mellett még nagyon sok a tenni valónk. Ideje volt, hogy Csiky Lajos barátunk egy lelkipásztorkodás! vezérfonallal ajándékozta meg hazai prot. irodalmunkat. Manapság kevésbé a prédikálás, mint inkább a cura pastorális terén van a lelkész feladata. Sz. M. Baltzer 0., Weltanschauungsfragen. Tübingen. (Mohr) 1910 75 lap. Ára nincs megjelölve. Szerző műve 3 rendkívül tartalmas, korszerű és tanulságos előadást tartalmaz, a melynek elseje „a világfelfogás útjáról," másika „az élet céljáról" s harmadika „a személyiségről s annak életfelfogásáról" szól. Az elsőben azt fejtegeti, hogy világfelfogások és életnézletek hatalmas szellemi akaraterőt feltételeznek. Minden kornak meg van a maga élet és világfelfogása, mely viszont egyénileg véve a hivatás, környezet, foglalkozás, vérmérséklet és jellem nevelő hatása alatt áll. A nagy tömegnek nincsen világfelfogása és életbölcsessége, mivel rendszertelenül és ötletszerűleg lelkesedik hol Zeppelin vagy Köpenick, és Nietzsche, Goethe vagy Häckel iránt. Egy szilárd világnézet erős munkát igényel. A munka az ember feladata a földön. Minden valódi munkában van valami isteni, sőt Carlyle, a munka énekese szerint az igazi munka vallás. Találóan mondották a régi szerzetesek, hogy laborare est orare. „A szellemi foglalkozás is munka", sőt a legnemesebb munka egy szilárd világnézetnek megalkotása, a melynek vágya korunk életütere s fentartó eleme a vallásos hit. A hit igazságában és erejében való kételkedés korunk legnagyobb baja, azért nincs életünkben és világfelfogásunkban kellő egység és harmónia. A Hackel-féle monismus természettud. alapon igyekszik egységes világfelfogásra. Substantia-törvénye azonban nem oldja meg a világtalányt. Az anyag és az erő megtartásának és átvitelének problémája csak a hatást, nem pedig a lényeget irja le. A világ nemcsak természetből, hanem szellemből is áll, s utóbbi annak igazi lényege, úgy azonban, hogy mindenkettő a kölcsönös egymásra való hatás viszonyában van egymással. A szellemi életnek is megvan a maga természeti törvénye, a melynek hordozója a személyes Én. Ez az Én eszközli az egységet és a harmóniát a természet és a szellem világa között s korántsem a kettőnek sajátos lényegót nivelláló Hackel-féle monismus. Második felolvasásában a tudós szerző „az élet célját" ismerteti. A természettudomány leírhatja az életet, de annak valódi lényege előtte ismeretlen. Az élet ideálokból táplálkozik, a melyek viszont korunk művelődésének szellemi tükörképei. Értékének zsinórmértéke a lelkiismeret, a melynek fóruma előtt elnémul a
