Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta
A sl<ót vallásos nevelés története a reformáció óta. 225 tagadhatólag orthodoxus ugyan még, de ez orthodoxia csak tradíció és nem jár avval, hogy élők ós holtak fölött elkárhoztató Ítéletet vonjon arra, aki más véleménnyel van. A családi nevelés egy igen fontos indulatra alapíttatik: a szeretetre. Ott megtanulja a gyermek tisztelni a mások meggyőződését és megérteni azt, hogy a saját egyházához való törhetetlen ragaszkodás (mely a gyülekezeti istentiszteletek szorgalmas látogatásával éretik el) nem követeli meg a gyűlöletet más felekezetek iránt, sőt szeretetet parancsol mindenkivel szemben. Őszinte örömmel konstatálhatjuk a keresztyón szellem e fölóledését a skót családokban. Lehet, sőt bizonyos, hogy a diadalra alig fog jutni rövid idő alatt, de minden megtett lépése út egy biztos diadal felé. Mert ami véleményünk az, hogy a skót családi nevelés nem akkor volt legkeresztyénibb, mikor legjobbban ragaszkodott a dogmákhoz, s mikor csaknem teljesen kimerült a káté és konfesszió otthoni betaníttatásában, mert lebet valaki buzgó hívője a dogmának és káténak anélkül, hogy jó keresztyén lenne lélekben; de legkeresztyénibb akkor lesz, ha rá tud nevelni egy benső, nemes szeretettől eltelt és szabad keresztyén személyiségre, ós akkor be fog telni mindaz, amit a régiek kátékérdezéssel ós disciplinával el akartak érni; mert nem ez az út: a dogmáktól a keresztyénsóghez, hanem fordítva : a keresztyénségről a dogmákhoz. Akkor könnyen fog menni a vallástanítás, mert a dogmák vallásos tartalma, ha alakja nem is, világossá lesz e keresztyén személyiség lelkében, a megértő és munkás szeretet által, melyről Jézus is azt mondja: „ez a törvény és a próféták/" 2. Ami az egyháznak híveire gyakorolt hatását illeti, két motívumot kell figyelembe vennünk: 1. az egyháztagok részéről, ők távolabb érzik magukat az egyháztól, mint régebben. Ujabb eszmék jönnek fölszinre, különösen az utolsó félszáz évben végig zúg Anglián a kor minden divatos jelszava, kezdve az egyházi socializmustól a materalizmus agnosticismusáig. Még abban az esetben is, ha tényleg közel állnának az egyházhoz (mint legtöbb helyen ez is az eset), az egyház úgysem fordíthatna elég gondot régi befolyásának megőrzésére, hogy megakadályozza a „terjeszkedő atheismus"-t, s kevesbítse azok számát „akik egyáltalában nem tartoznak egyházhoz". 2. az egyháznak a maga szempontjából sokkal intenzivebb munkát kell kifejteni. Miért ? Mert ezelőtt elég volt, ha az igaz egyház ós hitetlen pápizmus, vagy odahajló episcopalizmus között vonja meg és feni élesre a különbséget. Most van három egyház, melyek tanban (nagyjából), kormányzatban, kulturban megegyeznek, csak némely jelentéktelen, de szembeszökő kérdésben térnek el. Most tehát az egyház kénytelen annyira kiélezni e különbséget, hogy a
