Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

226 Ifj. Imre Lajos. felekezeti és egyházi öntudatot ilyen messzemenőleg biztosítsa. Az első pont a mai egyházi nevelés formai, a második: tartalmi elvét határozza meg. Itt e pont keretében az egyik, a következőben a másik jön vizsgálat alá. Az 1872-iki „Education Act" mindenféle oktatást kivett az egyház kezéből. Magániskolákat tarthat fent, de csakis állami protektorátussal és még néhány helyen szerződésszerűleg biztosíthatta a vallástanítást pár heti órán, de ez elenyésző. Ennek következtében az egyháznak néznie kellett más eszköz után, mellyel gyermekei nevelését végrehajthatja, így vezette be a már régen meglevő, de most uj szervezetet kapott vasárnapi iskolát. Erre vonatkozólag jegyezzük meg a következőket: a vasárnapi iskola az egyház vallástanítói functióját egyedül végzi egy bizonyos korban, ezért nem műkedvelői institúció, melyben otthon idejüket megunt, és bizonyos vallásos többlettel rendelkező hölgyek ezt a pluszt magukból kiadják, hanem lelkiismeretes, előkészülettel ellátott, obligatorikus intézmény. A kötelezés ugyan törvénybe iktatva nincs, de a lelkipásztorok által szigorúan ellenőriztetik. Tanítási anyaga pontosan meg van állapítva, egységesítését egy zsinati bizottság ellenőrzi. Ez a tananyag, bizonyos bibliai hely elolvasása, magyarázata, bibliai citátum megtanulása, azután következik a „kis káté" egyes, párhuzamosan fölhagyott kérdéseinek számonkérése. Evvel azonban a nevelésnek nincs vége. A vasárnapi iskolából kikerülteket különféle egyesületek jobban mondva ez egyesületek által az egyház veszi munkába, vagy a „Boy's brigádé" vagy a „céhek" különböző (Women's Guild, Men's Guild) faja. Mindezekben intézményes és szervezett nevelés történik. Sőt bizonyos értelemben ez folytatódik azokban a társadalmi, jótékonysági, közművelődési egyesületekben, melyeket ismét csak az egyház tart fent és vezet. Az egyház ilyen tevékenységei még folytonosan fejlődőben vannak, ezért nem is lehet mindent elsorolni, hiszen számtalan különféle gyűlés, összejövetel, felolvasás van, melyeknek célja, hogy ne csak a hivő érezze az egyház folytonos befolyását, szellemét, hanem az egyház se veszítsen el egy igen fontos erőforrást azáltal, hogy tagjainak véleményért, javaslatait meg sem hallgatja. A „fellowship meeting"-eknek, hol a hallgatóság tagjai mind hozzá szólhatnak a fölvetett egyházi kérdéshez, ezért van nagy jövőjük ott, mert a papot nemcsak bibliamagyarázní hallják, de komoly és elvi kérdésekről is hallhatják véle ményét, viszont a lelkipásztor is kitudhatja hivei fölfogását. Mindezekben két alapgondolatot látunk kiemelkedni: 1. e kornak kezdetével eltűnik az egyház disciplináris hatalma, sőt jogi befolyásának nagy része is. 2. a mód, melyet az egyház ennek pótlására választ az, hogy tagjait sociális uton vonja magához közelebb.