Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

224 Ifj. Imre Lajos. ugyan, mint előbb mondtuk, tulajdonkép egyházjogi különbségek voltak, de a kiélezésnek megvolt az a hatása, hogy mindenki személyesen foglalkozni kezdett az üggyel, mely előtte volt. A változás ezek folytán a következő : az angol szabadabb szellem elterjedt a nép között, lassan, de folytonosan, s aszerint, a mint a régi orthodoxus emberek cserélődtek ki a népből fölkerültekkel az egyházban, vagy azon kivül, hódított ott is tért az a szellem. Az egyház tehát, amint az első reformáció alkalmával úgy a második és a harmadik reformációban a népből ujait meg. Míg a liberalizmus előbb nem képes hódítást tenni, mint rámutattunk azért, mert csak egyes emberek és nem a nép maga liberális, az uj szellem áttöri a régi korlátokat. Mindamellett meg kell jegyezni egy dolgot, mely a Skót egyház fejlődése folyamán mindig észrevehető. Állandóan egy bizonyos kooperáció áll fent a nép és a vezetők között. A reformációkor a nép eljutott odáig, hogy letörte a katholicismust, némely protestáns eszméket átvett, de ez nem volt elég. Kellett Knox, Craig, Melville, hogy ezt tovább fejlesszék ós egész következetesen keresztülvigyék. így van most is. A nép elkészült a szabadabb szellem határaira, nem állott ellene neki, eltűrte a művészetet a kultuszban, merészebb nyilatkozatokat dogmatikai kérdésekben, s most a vezetőkön van a sor, hogy ne álljanak meg itt, hanem emeljék föl a népet a keresztyén, vallásos szabadságnak igazi protestáns színvonalára. Erre látunk is határozott, de még igen gyér törekvéseket. A szellem ilyen megváltozásával megváltozik a vallásos nevelés is, habár nem teljesen és úgy mint kellene. 1. Az előbbi két korszaknak az volt a különös jellemvonása, hogy az egyház központi helyet foglalt el a nevelés folyamán, az államot teljesen fölolvasztván magában, a családot ugyan nem, de teljesen meghatározván annak szellemét. A hatalmas tevékenység, mely e reformációval az egyházban társadalmi téren megkezdődött, avval járt, hogy az államot és a családot e másik két sociális kategóriát bizonyos mórtékig ki kellett eresztenie kezei alól. Az állam teljesen elvált az egyház szellemi uralmától, a család részben. Ennek következménye volt a családra nézve az, hogy a család vallásos nevelése egyéni és változatos lett. A családi istentiszteletek hűségesen megtartatnak ugyan legtöbb háznál, de már nincs az egyház törvényhozó hatalma alatt, csak a lelkipásztor jóakaratú figyelmeztetését és nem ekklézsiakövetést eredményez elhanyagolásuk. Ez az egyéni és változatos nevelés megszüntette azt az egyformaságot, mellyel az egyház souverain hatalma ölte ki az egyéni sajátságokat. így történik, hogy épen a család utján kezd kihalni a régi szüklátkörű dogmatizinus, és ad helyet egy világnézetnek, mely nem