Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

208 Ifj. Imre Lajos. folytán, s ez burkolta az egész gyülekezetet egy állandó rettegésbe, és vonta fejére az egymás elleni bizalmatlanság sötét föllegét. A gyülekezet nyugalma, erkölcsi színvonala biztosítva volt. De milyen áron ! Összefoglalás gyanánt e kor családi neveléséről két tapasztalatot tehetünk. 1. a családi élet szentsége a legvégsőkig meg volt óva, biztosítva volt az a környezet, melyben a gyermeki lélek tisztán fejlődhetett; 2. de ez az erkölcsi tisztaság nem a keresztyén motívumokon alapult, nem azon hogy szentlélek temploma, isten gyermekei vagyunk, hanem zsidó erkölcstan motívumain, a külső törvény, a felettük csüngő büntető kard okozta folytonos rettegésen. A nevelés tehát komoly volt, és szigorú és erkölcsös, de nem — keresztyén. 2. Az egyház nevelői hatását két pontban érezteti legjobban : az egyházi disciplinában és a „katechizálás" néven ismert kátótanításban. Az egyházi disciplináról az előző korszakban vázoltak itt még sokkal inkább állanak, sőt az egyház hatalmának terjeszkedését mutatják. A fegyelemgyakorló hatalom most is az egyháztanács („Kirk sessíon"; azért nem nevezem presbyteriumnak, mert ez más intézmény számára van lefoglalva), s ezt tagjai által gyakorolja. Az ellenőrzés annyira megy, hogy a presbyterek Galstonban köteleztetnek a sörházak látogatására, s bejelentésére annak, aki esteli harangszó után (9—10 óra) még iszik. Az egyli. tanács e célra kinevezett tagjait „cívillisers"-nek hívták. A kor felfogását különösen jellemzi a következő eset. Mauchlineben 1708-ban két letett presbyter kérést ad he, hogy helyezzék vissza őket hivatalukba, mert az asszony aki vádolta őket, néhány nappal azután meghalt, s a nép azt mondja, hogy a „hamis vád ölte meg". Úgy látszik azonban a szigorú felügyelet nem tudta megelőzni a nép romlottságát Egykorú történetíró beszéli (Lamont. 1650), hogy Edinburghban keresztre feszítettek egy embert, akinek hót (7) felesége volt; ugyanaz beszól egy nemes lordról, ki ugyan agglegény volt, de halála után 67 gyermeke maradt. Ha végig nézzük az e korbeli egyházi jegyzőkönyveket, világos képet nyerünk a nép erkölcsi állapotáról Itt csak röviden egy pár vonást. Kisebb bűnök között szerepel a rágalom ós gyalázkodás a pap, vagy egyháztanács tagjai ellen, ami mutatja, hogy nem állottak épen közkedveltségben. Súlyosabb beszámítás alá jön az esküdözés, átkozódás, házastársak civódása, mely utóbbi speciális esetek többnyire arról szólnak, hogy az asszony verte meg hol a férjét, hol az anyósát. A lopás kevés esetben fordul elő. Ünneprontás azonban nagy számmal és nyilvános bűnvallomással büntettetik. A gyilkosság statáriális úton toroltatik meg. Nagy százalékot mutat a boszorkánypör, olyan alakjában is, hogy valaki az ördög egészségére iszik.