Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

A sl<ót vallásos nevelés története a reformáció óta. 205 egy többe kevésbbé zavaros résszel toldván meg, melyben még egyszer elmondja az elmondottakat az úrvacsoráról és ker. életről, az előbbit úgy határozván meg, hogy „nem áldozatot mutatunk be, hanem Krisztus egyszer tett áldozatát esszük és isszuk" (!) (XI.) végre egy rövid, de kevéssé sikerült összefoglalás. A harmadik kátét, melynek korát nem tudjuk már sokkal nagyobb joggal lehet Kálvininak tartani. A bűnesetből rávezet a kegyelemre, mely Jézusban jelent meg. Ő megszabadítja mindazokat, kik hittel őt felkarolják. Mi a hit ? „Cum mihi persuadeo Deum me omnesque sanctos amare, nobisque Christum cum omnibus suis bonis gratis donare". Elmondatja a credót. Ε hitet munkálja a szentlélek az ige és a sacramentumok által ; Az ige („minden, mit az ó és uj szövetség tartalmaz") két részből áll: törvény („doctrina Dei debitum a nobis exigens et quia non sumus solvendo, damnans") és evangelium (doctrina Christum... nobis oferrens, debitumque nostrum ab eo solutum nosque liberos esse proclamans) A sacramentum sigilla Dei, hogy a szentlélek ajándékát vesszük (amor Dei, spiritus sanctus, unio cum Christo), keresztség : Krisztussal való egyesülés, beleplántáltatás (insitio), úrvacsora: meghalunk a bűnnek, vele lelkünk tápláltatik. Ez igaz hitnek gyümölcsei a jó cselekedetek (dekalog) összefoglalja a szeretet parancsába. Kötelességünk vigyázni és imádkozni (uri ima) s szolgálni Istent. Első pillanatra kitűnik ez utolsó fölénye, bár kellemetlenül érint bennünket, hogy a vége már nincs oly jól kidolgozva, mint a többi rész. Gondolatmenete: kegyelemből — hit által — kegyelmi eszközök — ker. élet, a leglogikusabb kálvini gondolat, bár az, hogy az evangelium „doctrina", kicsit ront a hatásból. Nagy előnye azonban, mit a másik kettőnél nem találunk, hogy a subjectiv oldalról vezeti le a gondolatokat. Sajnos azonban, az általános forma nem ez, de amazok, s így azok szerint foglaljuk össze az ekkori vallástanítás anyagát vagyis azt a vallásos tudatot, mely mint a jövő nemzedéknek átadandó kulturkincs szerepelt. 1. a vallásosság fanatikus, a vallás szinte az egész terére kiterjeszkedik a szellemi tevékenységeknek, mint az egyház a socialisnak; 2. a dögmákhoz ragaszkodnak, de ez nem a Kálvini logikus és tudományos dogmatizmus, bár kálvini hatások vezetnek; 3. az egész hittudat egy bizonyos ószövetségi színt kezd fölvenni és ennyiben egyenesen szembehelyezkedik Kálvinnal. A vallásos nevelés módszerére nézve pedig e korból megjegyezhetjük a következőket: 1. az iskolában és a pap által tartott katechizációkon a didaktikus vonás van előtérben, mint az természetes az orthodoxia olyan korában,