Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

202 Ifj. Imre Lajos. gorikusan előtérben áll. (B. o. C. 0. Geneva. VII.) A „First Book of Discipline" idejében már a kettő elválik, az egyik lesz az egyházfegyelem, mely az erkölcsi állapotokra ügyel föl, a másik az az inkább tanító tevékenység, melyet azonban még mindig a pap végez. Az előbbit illetőleg látjuk a bűnösök számára megszabott hosszú vezeklési folyamatot, a büntetés fokozatait az egyszerű megfeddéstől (rebuke) az excoinmunicatió körüli eljárásig. Az utóbbiról elrendeli, hogy a pap vasárnap délután gyűjtse össze a gyermekeket és vizsgálja meg a kátéból „a nép hallatára, igen szorgalmasan járván el a dologban, hogy értesse meg a néppel a kérdéseket, mint a feleleteket". Nyilvánvaló, hogy az intézkedés kettős célt szolgál; a családatyák ott megtanulják amit gyermekeiknek otthon tanítsanak és nem kell külön, rendszeres tanítást tartani, a nép oktatására. A II. B. o. D. egyházkormányzati jelentőséggel bírván, inkább csak a papok kötelességei között emeli ki erősen az egyházi fegyelem gyakorlását, „mert ő herald Isten és ember között". A pap által az egyház nevében végzett nevelői functió tehát kétoldalú volt: egyházfegyelem és tanítói munka a káté magyarázatára. Ez utóbbi későbben mindinkább az úrvacsorát megelőző s arra képesítő vizsgálattá lesz. Emellett azonban a tanító is végzett vallásos nevelői tevékenységet az iskolákban. A parochiális iskolák ekkor még nem voltak meg, de folytonos a felső presszió, hogy minden egyház állítson iskolát magának. Maga a tanítói állás is igen érdekes változásokon ment át. Itt csak annyit, hogy rendes „reader" volt, vagyis istentiszteleteken ő olvasta a lectiókat s ő mondott előtte és utána imát (reader's service). A B. o. C. 0. Geneva IV. fejezete a papok (ministeris) sorába osztja be, nevük „teacheris or doctors", kötelességük „tanitni az evangeliumi tiszta tant az iskolában, hogy az egyház ne hagyassók „barren and waste" az utókorra". Emellett azonban „mivel az emberek nem haladnak elő jól ebben a tudományban, ha nem nyernek oktatást először a nyelvekben ós emberi tudományokban (mert Isten ma már nem csodák által kormányoz) ', szükséges, hogy Collegiumok állíttassanak föl. (Az „emberi tudományokból" itt nyert oktatás rendjót előadja Melville naplója). A I. B. o. D. részletes utasításokat tartalmaz az oktatás és iskolaügy körül, mely utasítások érdekes képet rajzolnak az iskolaügy akkori állapotáról. Sajnos itt az egészet ismertetni nincs hely, csak vázlatosan rajzoljuk meg a vallásoktatás számára fölállított ideálját. Miután (IV. 4.) buzdítja a tanítókat (readers), hogy képesíttessék magukat a papságra az ott elsorolt vizsgálatok kiállásával, az iskolákról szóló fejezetében (Vll.j kötelességükké teszi, hogy vagy ők, vagy a pap gondoskodjék a gyermekek tanításáról