Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

A sl<ót vallásos nevelés története a reformáció óta. 201 Az egyháznak megalakulásától, illetőleg a parlament által való proklamáitatásától a westminsteri zsinatig (1648) tartó időszaka a reformált szellem meggyökeresedésónek kora. Lassú folyamat volt ez, mert láttuk, hogy külső okok voltak a reformáció közvetlen megindítói. Mindamellett, hogy az uj egyház disciplinája igen szigorú volt és polgári ügyekre is kiterjedt, a nép maga sok régi szokást őrzött meg, míg erős kézzel nem fogtak kiirtásukhoz. Ε korszak általános jellemét a vasszigorúsággal keresztül vitt disciplina képezi. 1. A család, különösebben a családfő kötelességót a vallásos nevelés terén először törvényileg a „First Book of Discipline" (1560) rendeli el (XI. fej.) mondván : „minden gazda és családfő tanítsa, vagy taníttassa gyermekeit, cselédeit, családját a ker. vallás princípiumaiban, melyek tudása nélkül senki se bocsáttathatik az Úr asztalához". Ugyan e fejezet rendeli el a családi istentiszteletek tartását egy imádságnak „a legtiszteletreméltóbb" egyén által való elmondásával. Hogy e rendeletnek milyen erős érvényt tudtak szerezni, mutatja, hogy magára a királyra is ráerőszakolták, bár maga sohsem vett részt bennük szívesen. Melville így írja le a családi istentiszteletek rendjét: „evés idején mindig beszélgetés volt komoly dolgokról (reasoning upon good subjects) nevezetesen kézenfekvő dolgokról, aztán komoly és hosszú ima; azután olvastunk egy fejezetet (a bibliából) s mindenki megmondta rá megjegyzéseit és megfigyeléseit, akkor énekeltünk egy zsoltárt, melyet megbeszélés követett közelfekvő dolgokról, este pedig lefekvés előtt komoly és buzgó ima az ügyek állapota szerint". Az egész családi vallásosságot egy bizonyos fanatizmus hatja át, erre meglepő bizonyítékokat találunk Knox, Melville stb. naplóiban. Már itt kezdődik az egyháznak a családi és politikai életbe való olyan erős befolyása, hogy a második időszakban aztán minden más socialis categoria elveszti jelentőségét s az egyház lesz minden, mindenekben. 2. A vallástanítás két oldalról is folyt. Az egyház mint egyház kötelességévé tette a papnak, hogy híveit tanítsa nyilvánosan is amellett, hogy privátim figyelmezteti (Book of Common Order Geneva. 1556. I. fej. 1. b.). Továbbá kötelességévé teszi, hogy a pap az egyház többi tisztviselőivel minden csütörtökön gyűljön össze, számon venni, jó rend van-e a gyülekezetben, s figyelemmel kisérjék a pap működését is, valamint kiemeli, hogy a pap tartson írásmagyarázatot a nép előtt hetenként egyszer. Ezt csak az a különös megjegyzése iktatja ide, mely ekkor a hallgatóság tagjainak is megengedi elmondását annak „ami a szívén fekszik". (V.-VI. fej.) Az egyháznak ilyen nevelői tevékenysége az egyházi disciplináról szóló törvényen alapúi, mely már az első időkben igen kateTheol. Szaklap. IX. évf. 14