Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Czékus Lászlótól: A waldensek Piemont völgyeiben, azok lakóhelyei, erkölcsei és szokásai

A waldensek lakóhelyei, erkölcsei és szokásai. 197 ő kardját élesíti". Megtörtént, hogy egy barb nejének nyilvános templomi vezeklés alá kellett magát vetnie azért, mivel egy katholikus táncmulatságot csak megnézett, ahová véletlenül ment be. Habár a régi waldensek nagyon is szigorúak voltak, tanításaikban és életükben egy valódi keresztyén, evangelikus népnek a képét tüntetik föl mielőttünk. Az δ vendégszeretetük, hűségük és becsületességük közmondásos volt. Piemontban a katholikusok azon igyekeztek, hogy a völgyekből kapjanak cselédeket; háborús időkben a waldensek oltalmára bizták gyermekeiket ós azokra néha hálából vagyonuk egy részét hagyományozták. Az egyszerűséget és mértékletességet a völgylakóknak már az ő szegénységük parancsolta; de ők abban az igazi apostoli életmód ismertető jeleit is látták. Az δ jámbor honfitársai iránt való büszke szeretetéből azért mondja Leger a történetíró és híres főpásztor ezeket a szavakat:') „A minden jó adományok szerzőjének a dicsőségére igazán azt állithatom, hogy általában és oly sok előttem ismert református népekkel összehasonlítva, egy sincs, mely az Isten igéje iránti igaz buzgóságában, annak megvallásában való szent állhatatosságban, az egyszerű és ártatlan társalgásban, a mértékletes életmódban, a fáradhatatlan munkálkodásban, a játékok minden nemeitől, a kártyától ós kockától való tartózkodásban őket felülmúlná; vagy ha nem az én hazámról lenne szó, úgy azt mondhatnám, hogy egy sincs, a mely velők fölérne. Egy egész évszázadig lehet élni köztük, a nélkül, hogy egy esküvést hallanánk; megvetik a táncot, az ivást, az élvezetet, általában minden kirívó bűnt és ha netalán egy elesik közöttük, akkor azt mint becstelent megvetik." Még a waldensek némely ellenségei sem tagadhatták meg tőlök azt a bizonyságot, hogy ők csendes, jámbor, erkölcsös életet folytatnak s buzgón igyekeznek az Isten parancsait teljesíteni ós a szentírásban kiváló jártassággal bírnak. Reinerius Sacchoni, a híres eretnekbiró, ki a tizenharmadik évszázad közepe körül a katholikus egyháztól elszakadt pártokról ír,

2) s ki korábban maga is egy ilyenhez tartozott, azt mondja a mi waldenseinkről: „A waldensiek felekezete egyáltalában különbözik a többi felekezetektől, melyek azoknál, kik az ő gyalázatos tanaikat hallgatják, mindjárt undort gerjesztenek az ő iszonyú káromlásaik által, a melyeket kiejtenek. Ez a felekezet ellenben elcsábítja az embereket a kegyességnek egy bizonyos látszata által. A waldensek becsületes életmódot folytatnak Lásd ugyanott I. k. 198. lap. ') Lásd: „Maxima bibliotheca veterum Patrum et antiqüorum scriptorum ecclesiasticorum. Lugd. 1677. Τ. XXV. Lásd 262. lap. Vesd össze Pet. de Pilichdorf, contra haeresin Waldensium tractatus ugyanott 277. lap.