Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Czékus Lászlótól: A waldensek Piemont völgyeiben, azok lakóhelyei, erkölcsei és szokásai

198 Czékus László. az emberek előtt és ők az Istenre való tekintettel mindent hisznek, a mit hinni kell. Ok az apostoli hitnek minden cikkét elfogadják * csak a római egyházat és annak a papságát szidalmazzák. Szokásaikban illedelmesek és szerények, ruháikon semmi ékszer nincs; a legtöbben közülök nagyon szegényesen járnak. Beérik a legszükségesebbel, nem járnak korcsmákba, sem nyilvános táncokra; soha nem lehet rajtok látni azt, hogy haragudnának. Asszonyaik szerénység által tűnnek ki, kerülik a pletykálkodást, a könnyelmű és bolond beszédeket ós az átkozódást; az δ beszédük igen vagy nem. A waldensek tudják az egész új-testámentomot ós az ó-testámentom legnagyobb részét könyv nélkül. Nem akarják, hogy nekik valami mást prédikáljanak; mert azt mondják, hogy minden, a mit a prédikátorok előadnak, a nélkül, hogy azt az ó- és új-testámentomból bebizonyíthatnák, nem egyéb mint hazugság". Ily tanúbizonyságok után azt kérdezzük, hogy mi volt a wakiensek eretneksége ? Felelet: az ő igazi keresztyénségük. Ők jobbak és felvilágosultabbak valának, mint az δ koruk, s volt bátorságuk annak a hibái ellen küzdeni. Ezért váltak az δ csendes völgyeik iszonyú üldöztetések véres színhelyeivé. Mily fájdalommal s egyszersmind mily fölemelő érzettel tekintünk mi ezekre a hiterő ós hazaszeretet által felavatott és megszentelt völgyekre! Mily hatalmasan szólnak hozzánk e sziklák, melyek a martirok vérót itták! Isten templomaivá dicsőülnek előttünk e mély barlangok, e borzasztó föld alatti folyosók, melyekbe a jámbor barbok, gyakran a harci zajok közt, a béke evangyóliumát hirdették és a szeretet szent lakomáját kiosztották. Binder Ferdinánd műve nyomán Czékus László.