Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Czékus Lászlótól: A waldensek Piemont völgyeiben, azok lakóhelyei, erkölcsei és szokásai
196 Czékus László. szülő, nem köthetett házasságot s nem lehetett tanú. De ha az igy kizárt hosszú idő alatt kétségtelen jelét adta igaz bűnbánatának, akkor őt újra fölvették az egyházi közösségbe. Ez a visszavétel a következőképpen történt; a kiközösitettnek három egymásután következő vasárnap, az egybegyűlt gyülekezet előtt, a templomban egy külön arra a célra kijelölt helyen kellett maradnia az egész prédikáció alatt. Ennek végeztével és az áldás előtt a pap kihirdette a népnek, hogy az itt jelenlevő és e vagy ama hiba miatt kiközösített egyént nyilvános vezeklésre bocsátják. A vezeklő ekkor letérdelt és ebben a helyzetben hallgatta a lelkész dorgálálását. Az első vasárnapon az felmutatta neki az ő bűnének az utálatosságát; a másodikon az igazi bűnbánat szükségességet és gyümölcseit tárta föl; végre a harmadik vasárnapon maga a vezeklő kérte Istennek és az egyháznak bocsánatát és megígérte, hogy jövőre a törvény minden áthágásától óvakodni fog. Erre a lelkész tudtára adá Isten nevében bűnei bocsánatát és az egyház kebelébe való visszavételét. Egy hathatós intés a néphez és egy ima zárta be a mélyen megható ünnepélyt. A korcsmák látogatását 1) — melyekből a völgyekben a nélkül sem volt egy sem - a waldenseknek, mint „az ördög műhelyébe" való bemenetelt szigorúan eltiltották. „Isten megmutatja az ő erejét ós az ő csudáját az egyházban", mondja a régi egyházi rendezet; ő ott a vakokat látókká, a sántákat járókká, a némákat szólókká, a siketeket hallókká teszi. Az ördög a korcsmákban épp az ellenkezőt cselekszi. Ha ugyanis a dobzódó a korcsmába megy, oda fölemelt fővel ós egyenesen megy; de ha onnét kijő, akkor már nem tudja magát tartani többé és mintegy a látását, hallását, beszédét, érzését, eszét és az emlékezetet is elveszíti". A szerencsejátékok mindenféle nemeit, a kártyát és a kockát mind száműzték a völgyekből és a kit ilyennél értek, annak kemény elégtételt kellett adnia. Kiváló bűnnek tartották még a táncot is. 2) „A ki táncolni megy", mondja a régi waldensi egyházrendezet, „az az ördögnek ad kíséretet. Táncnál az ördög a vezető, az eszköz ós a cél. A mily gyakran fölemeli az ember a táncnál lábait, oly gyakran tesz egy ugrást a pokolba. A tánc az ördög miséje. Ε misénél az énekesnő mintegy az ördög papnője; azok, kik annak felelnek, a misénél szolgáló lelkészek; a néző közönséget a papgyermekek szolgáltatják; a sipok és hegedűk a harangok és a zenészek az ördög segédei. Az ékszerek, a miket az asszonyok viselnek, azok a kövek, a melyeken az ördög az l) De la Taverna Perrinnél 238. lap. ') Del Bal Perrinnél 240. lap.
