Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben

A szentség fogalma az ószövetségben. 159 lelke ('Ρ,Ο'

1 Ézs. 63

í

0). A dolognak úgy kell állania, hogy az istenségre alkalmazva az ószövetségi — sőt, mindjárt meglátjuk, általában a sémita — istenfogalomnak leglényegesebb, legjellemzőbb, öseredeti vonását jelölte, úgyhogy az istenségnek e központi jellemvonásával az isteni lét általában — mely egyéb tulajdonságokat is rejtett magában — minden félreértés nélkül kifejezhető volt. Mindjárt meglátjuk azt is, hogy mi volt ez a központi jellemvonás. Ha — eltekintve most ettől az öseredeti jelentéstől — azt vizsgáljuk, hogy mi a jelentése Isten szentségének az ószövetségben, mint leggyakoribb jelentés legelőször tűnik szemünkbe a nagyság, hatalom, dicsőség. Ε jelentést főleg Ezékiel próféta képviseli, kinél Isten szentsége majdnem kizárólag ezt jelenti. Az ő felfogását megösmerhetjük Ez. 36 2

0_

2

4-ből. Ε hely szerint Izraél háza a pogányok között azáltal profanálta Jahve szent nevét, hogy a pogányok ezt mondták róluk : „Jahve népe ezek, s az ő földjéről kijöttek!" t. i. e pogányok azt gondolták, hogy Jahve nem volt elég hatalmas népét az ő földén megtartani, megvédeni, Izraél számkivettetése Jahvét e pogányok előtt gyönge, hatalmatlan isten színében tüntette föl s épen ebben állott Jahve szent nevének profanáitatása·, tehát itten Jahve szentsége, e hatalmatlansággal, tehetetlenséggel ellentétben, Jahve hatalmát jelenti. Ezért „szánja meg" Jahve „az ő profanáit szent nevét" és „szenteli meg" C^lp]) azt, — ezért „szentelődik meg", azaz bizonyítja magát „szent"-nek Izraélen Izraél szemeláttára — azáltal, hogy Izraélt a számkivetésből, a pogányok közül földjére visszaviszi s ekképen magát hatalmasnak bizonyítja. A 21. v.-ben (meg a 20. és 22.-ben) ^1P

Ts a 23. v.-ben bnii egyet jelentvén, világos, hogy Ezékielnél a nagyság synonym a szentséggel. Ugyanígy Ezék. 38 23-ban ^W! és ^«HPí™ (Jahvóról) = „nagynak bizonyulni" és „szentnek bizonyulni" synomym. A föntebbi értelemben bizonyítja magát „szent"-nek, azaz hatalmasnak Jahve Ez. 20

4

1-ben is: „. . . . kihozlak titeket a népek közül s összegyűjtelek titeket a földekről, amelyeken szétszórva voltatok s megszentelődöm rajtatok a pogányok szemeláttára". A hatalom és a nagyság együtt a dicsőséget alkotják ; tehát a szentség további synonymonja Ezékielnél a dicső-