Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben

160 Szele Miklós. ség s midőn Jahve magát szentnek bizonyítja, ugyanakkor dicsőségesnek bizonyítja magát C*!"!?^.

1,

= ^^Ip.í)) Ez. 28

2

2 sz.: „íme én ellened megyek, Szídon s dicsőségesnek bizonyítom magamat közepetted s megtudják, hogy ón Jahve vagyok, mikor Ítéletet tartok fölötte és szentnek bizonyítom magamat rajta". De nemcsak Ezókielnél jelent Isten szentsége hatalmat, dicsőséget, nagyságot. Num. 20

1

3 sz. a „versengés vizéénél Jahve úgy szentelte meg magát Izrael fiain, hogy a kősziklából vizet fakasztott; ezáltal szentnek (^ΊΡ,'.Ι), azaz hatalmasnak bizonyította meg magát Izraél fiai közt (

D?). Hab. 33 sz. „Isten Témánból jő s a Szent a Párán hegyéről; .... hófödte az eget az ő dicsősége s dicséretével telve a föld". Zsolt. 99 2, 3 sz. „a Sionban levő Jahve nagy ós magasságos minden népek felett ; dicsérjék a te nagy és félelmetes nevedet: szent az!" A hatalom, a mindenhatóság kifolyása és bizonyítéka a csoda, ezért mondja a páskaének (Ex. 15 n, legelső hely, ahol Isten szentsége az ószövetségben előfordul;

1) időben is nagyon régi hely, a királyság fénykorából való, esetleg azonban még régibb időből

2) Istennek az Egyptomból való kiszabadítással kapcsolatos nagyságos dolgaira célozva : „. . . . kicsoda olyan, mint Te, szentségben dicső .... csodát cselekvő?" Jahve csodatevő hatalmának, nagyságának elösmerését és elösmertetését jelenti a ^lp," Num. 20

1

2-ben, hol Mózes és Áron „nem hittek Jahvéban ("), hogy megszenteljék őt Izraél fiainak szemei előtt" (ugyanezt a dolgot Deut. 32

5

1-ben ™ fejezi ki). A nagyság, a hatalom az emberben a félelem érzését kelti föl, ezért kell és illik félni az embernek épen a szent Istent (= Istentől, v. ö. alább, e rész negyedik bekezdésében, „Isten félelmének" másik értelmét!); pl. Ézs. 8

1

3: „a seregek Urát, őt szenteljétek meg (

1

B"1pí>), ő legyen a ti félelmetek és ő legyen a ti rettegésetek!" (v. ö. föntebb Zsolt. 99 3: „.. . , a te nagy és félelmetes nevedet: szent az!" és 111

9: A hatalom képzetével egészen természetesen párosul az uralkodás fogalma; ez utóbbi is benne van tehát Isten szentségének fogalmában, pl. Lev. 22

3

l,

3

2: „s tartsátok meg parancsolataimat s cselekedjétek azokat.... s ne profanáijátok ') Oehler, i. m. 158 -159 11. 2) Baudissin, i. m. 134 1.