Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben
158 Szele Miklós. t. i. mivel Jahve Izraélt tulajdonává tette, szent néppé tette, megszentelte — ez a ^^Pí-mel való megokolás értelme —, tehát Izraél a maga részéről mutatkozzék, bizonyuljon Jahve tulajdonának, Istenhez tartozó népnek, ahoz az Istenhez tartozónak, aki a maga közelében semmiféle tisztátalanságot meg nem tűr. Az engedelmesség, a tisztaság nem esik össze Izraél szentségével, hanem föltétele s másfelől kimutatása annak. Hogy a papok szentsége a nép szentségénél fokozatilag nagyobb, mutatja a Kórah, Dáthán és Abírám története (Num. 16), kiket elnyelt a föld, mert a nép szentségére hivatkozva, egyedül a papi szentséget megillető jogokat és tisztet kívántak gyakorolni. Hogy a fönnség, dicsőség fogalma a nép szentségében is benne van, mutatja Deut. 26 1 9: „hogy tegyen téged az összes népek fölött levővé, melyeket teremtett, dicséretté, hirré és dicsőséggé, és hogy légy Jahvénak, a te Istenednek szent népe, amint megmondotta". V. Isten szentsége. Föntebb (e dolgozat I. és III. részében, Theol. Szaklap IX. évf. 1911. junius 2. sz. 103. és 109. 1.) már érintettük, hogy téves dolog Isten szentségét úgy tekinteni, mint Istennek egy különös (s épen erkölcsi) tulajdonságát, mert az ószövetségben a szentség, Istenről mondva, magát az isteni létet (minden nem-istenitől való különbözőségében) jelöli. Maga az a körülmény, hogy az ószövetségben nagyon sokszor neveztetik „szent"-nek Isten neve ( B'lp azaz Isten mivolta, lényege, amennyire e lényeg Izraélben kijelentetett, arra mutat, hogy a B >' 1'" 1P I az Izraélben ösmert Isten egész lényegének a jelzése, tulajdonságainak, mint isteni tulajdonságoknak, összefoglaló megjelölése. Erre mutat továbbá az is, hogy PBhp,— bv^k analógiájára — tulajdonneve gyanánt használtatik Istennek, vagyis = •"".τ (Péld. 9 1 0, 30 3, Hós. 12 sőt Pi-iR is (Jób. 6 1 (,), — anélkül, hogy itten az összefüggés szerint bármely különös isteni tulajdonságra célzás történnék. Ami Istennel összefügg vagy őtőle származik, az épen ezért szent: az ő karja (^1P T Γ", Ézs. 52 1 0), igéje ('P T""=7 Zsolt. 105 4 2),
