Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben

A szentség fogalma az ószövetségben. IV. Emberek és a nép szentsége. Az emberek szentsége is, ahol magában s nem (mint a Leviticusban több helyen) Isten szentségével összeköttetésben említtetik, merőben viszony fogalom s e viszonyfogalomnak már ösmertetett negativ és positiv oldala képezi közös alapját az idevonatkozó ószövetségi kijelentéseknek is. Klasszikusan föltünteti az emberek szentségének e két alaki oldalát Num- 165,7, Mózes igy szól: „holnap reggel tudtul fogja adni Jahve, hogy kicsoda az övé (n"iB>irxi») és kicsoda a szent (Β»'Π(3Π ru$]).... a férfi, akit Jahve választaná, az a szent." 1. Szenteknek neveztetnek mindenekelőtt bizonyos rendek és személyek Izrael népének körén belől, akik a nép tömegéből ki vannak választva és Jahvéval különösen közeli viszonyban állanak, igy első sorban a papok és a léviták (2 Krón. 23 6, Esdr. 8

2

8 ; Zsolt. 106 1

6 Áronról). Sok helyen van szó Áronnak és fiainak íölszenteléséről, pl. Ex. 29 4

4 sz. Jahve maga szenteli föl őket, hogy néki papjai legyenek Hogy e papszentelés kiválasztásban s pedig bizonyos rendeltetésre kiválasztásban, elkülönítésben áll, mutatja egyfelől 1 Krón. 23

1

3: „Áron kiválasztatott hogy őt fölszenteljék (

lB

,'

,1R"7)", másfelől 2 Krón. 26 1

8, hol a papok, Áron fiai „a füstölésre fölszentelteknek" (~™ρΓ0 ο·>Βήροπ) neveztetnek. Egyedül a papok voltak feljogosítva a „szentek szentéinek nevezett dolgokhoz nyúlni (Lev. 6

ln2

0), ezért nevezi 1 Krón. 6

3

4 a papok szolgálatát „a szentek szentével való foglalkozás-nak &ΊΡ A pap' szent személy, „papnak lenni" és „szentnek lenni" egy (pl. Lev.öjj = pap legyen! v. ö. még Ézs. 43 2

8 &ΊΡ Theol. Szaklap. IX. évf. 11