Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben
154 Szele Miklós. = papi fejedelmek) s a pap, mint ^ 1" 1!}, azaz mint Isten szolgája, érinthetetlen (Lev. 21 8; v. ö. Ézs. 65 5, hol egy, a bálványimádásba beavatott személy a be nem avatottnak ezt mondja: „ne közelíts hozzám, mert szent vagyok neked" — T^.flR —, azaz: megközelíthetetlen, érinthetetlen vagyok rád nézve). A papok szentebbek a lővitáknál, mert Jahvéhoz közelebb állanak; a léviták csak „szentek", a papok „szentek szente" (1 Krón. 23, 3). A pap, mint szent, Isten tulajdona (Lev. 21 7: wft*!? «π ^P T) s ezt az állapotát egyfelől lehetővé kell tennie, másfelől pedig ki kell mutatnia, be kell bizonyítania az által, hogy magát tisztán tartja (Lev. 21 x_ 5), amennyiben Isten közelébe semminemű tisztátalanság nem férkőzhetik. Midőn tehát Lev. 21 6-ban szentségre szólittatnak föl a papok (^lp - Birri^ w α ^znp^ akkor dologilag erre a magatisztántartásra szólittatnak föl; a fölszélitás értelme ez: mutatkozzanak, bizonyuljanak Istenhez tartozóknak, szenteknek. 1) — Szent a názír „az ő názírságának minden napján" (Num. 6 8: nvrt mn *πρ τ 1hj -o^S) s e z idő alatt fejének haját, mint Jahve tulajdonát, olló nem érintheti (5 v.). Jerémiás prófétát Jahve fölszentelte (T'Tf^p"), azaz tulajdonául, szolgájául (v. ö. Ám. 3 7) elválasztotta még anyja méhében (Jer. 1 5). Amit föntebb (az előző III. szakasz végén) a papszentelésről mondottunk, azt egészítsük ki itten 2 Kir. 4 9 összevetésével. Ε helyen a súnémi asszony Elizeus prófétát „Isten emberének" és „szent"-nek nevezi, szemmel látható parallelismusban; itten tehát a második kifejezés az elsőnek megfelelően = Isten szolgálatában álló ember. 2. Ε meghatározott rendek és személyek szentsége mellett sző van az ószövetségben bármely egyes izraélitának vagy az egész népnek bizonyos különös alkalmakra vagy alkalmakból való megszenteléséről is. Ε „megszentelések" (külső különbségtétel kedvéért jó lesz itt ezzel fordítanunk a mig az 1. pont alatt „fölszentelés"-ről beszéltünk) itt mindig vallásos célú megtisztítást jelentenek, vagyis olyan megtisztítást, mely képessé tesz népet s egyeseket a Jahvóval való érintkezésre; vagy olyan alka*) V. ö. a Deut. 23 1 5-böz mondottakat e dolgozat III. r. Theol. Szaklap 1911. jun. 2. sz. 112 1. felül.
