Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Könyvismertetés - Horváth Károly dr.-tól: Schneller István, Paedagogiai dolgozatok

145 Könyvismertetés. kellemes, a hasznos; rossz, ami ezzel ellenkezik, tehát a kellemetlen, a káros. A patriarchalizmus korában a hős, a vezér tekintélye az ősre száll, ami állandó alakot ad a család szervezetének s így az egyest érzéki természetével egy történeti hatalom hatalmi körébe helyezi. Az egyes ezzel magában véve elveszti értékét, értékes csak annyiban, amennyiben a család tradíciójának, szoká­sainak, érzeteinek részese, amennyiben magát ezen családi szellem őrének, a családfőnek feltétlenül aláveti. A történeti hatalom szelleme, amint az a család, a társadalom ezen őssejtje alapján a község, a nemzetiség, a nemzet, az állam, az egyház, társadalmi osztályok, stb., szervezeteiben nagyranőtt: a történeti hatalom szelleme ezen történeti éniségnek álláspontján az egyes-egyedüli értékes. Az egyes ember ezen állásponton csakis a történeti hatalom által való elismertetés alapján lesz értékessé! Csakhogy sem az egyesnek, sem pedig a társadalmi éneknek sajátosságát el nem nyomhatjuk; az egyéniség természetes jogát követeli és pedig annál biztosabban, minél nagyobb kört ölel fel az egyenlősítő történeti hatalom. Volt idő, mikor az egyenlőség, testvériség eszméit hangoztatták mindenfelé, de csak szóval tették azt, mivel az emberiség nevében kürtölt liberális eszmék csak pajzsul szolgáltak a körülmények és emberek, sőt még az erkölcsi és vallási testü­letek eszközül való kihasználására, úgy hogy ezen visszaesés által mondott csődött az ethika terén a történeti éniség álláspontja. Krisztus központi jelentősége az ethikára nézve abban áll, hogy az ő személyiségével és életével lépett be az ethikai fejlő­désbe a szerves egészen belül érvényesülő egyéniség elve, mint feltétlen értékű. Ezt az elvet szolgálta a renaissance idejében nevezetesen Luther és a francia forradalom idejében Pestalozzi, Fichte, Schleiermacher. Ethikai fejlődésünk abban áll, hogy a származás, a külső viszonyok, a történeti hatalmak hatása közben az isteni célgondolat tudatára emelkedjünk, mely előtt feltétlenül hódolunk, melytől feltétlenül függünk s melynek alapján — mivel az teszi a mi sajátos jobb énünket, s így ennek érvényesítése a mi sajátos természetünk érvényésítése — igazán szabadok vagyunk. A vallási és erkölcsi függőség az igaz szabadságnak formája. Minél tökéletesebb valamely lény erkölcsi szempontból, annál inkább kiszámítható akarása. A megbízhatóság, a jellem, az akarat ezen kiszámíthatóságán alapul. Krisztus életének fordulópontjain sajátos hivatásérzete, isteni célgondolata alapján belső szükség­szerűséggel s ezért is szabadon cselekszik. Ezt az akarást és cselekvést lelkiismeretszerűnek is nevezhetjük, mivel az ilyen egyén tényleg lelkének isteni célgondolatjában rejlő sajátos érté­kének ismerete alapján gondolkozik, akar, cselekszik. „Ethikai személyiségnek" mondhatjuk az ilyen embert, ahol a személyiség nem egyéb, mint ethizált és tudatra emelt egyéniség. Az ethizálás abban áll, hogy az emberben az arravalóságként létező egyéni, Theol Szaklap. IX, évf. 10

Next

/
Thumbnails
Contents