Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Könyvismertetés - Horváth Károly dr.-tól: Schneller István, Paedagogiai dolgozatok
146 Könyvismertetés. azaz isteni célgondolat az érzéki és történeti éniség áthaladásával tudatra emeltessék. Schneller professzor szerint a nevelés célja és feladata: az ethikai személyiség létesülését célzó emeló'tevékenység. Herbartnál is az ethizálás a nevelés feladata, csakhogy ő az ethizálást nem az egyénben véghezmenő, hanem az egyén mellett haladó folyamatnak veszi, amely folyamatnak eredményét is nem az ethizált egyéniségben, tehát az ethikai személyiségben, hanem annak birtokában, az erényben, vagy erkölcsi jellemszilárdságban látja. Schneller ellenben magában az ethizált egyéniségben, vagyis a személyiségben vagy az egyesnek éniségével teljesen egybeforrott, mivel létének és értékének alapját tevó' isteni célgondolatában vagy bibliai kifejezéssel: az isten-fiúságban látja a szükségszerű cselekvés egyedüli elvét. Adtuk és vettük ezeket magának Schneller professzornak munkáiból, mert azt tartjuk, hogy a tanítót és nevelőt legjobban meg lehet ismerni az ő munkáiból. Ha valakinek, úgy Schnellernek igazán méltó tükre az ő munkái. Visszatükörzik a Megváltó tanainak mély átértését az átérzését, a pedagógia nagy mestereinek alapos tanulmányozását. A gyermek lelke lebeg szeme előtt, amelyet neki jóvá, széppé kell alakítania, de erőssé is, hogy az élet körülményei között erősen megállja mindig a helyét. Felemelni a gyermeket a tiszta éniség álláspontjára, ahol az egyes ember mint a szerves egésznek egyéniesült s mint ilyen, feltétlen értékű szerve jön tekintetbe, tehát mint egyén. Minden beszédjéből, minden értekezéséből azt olvassuk ki. Benne van búcsúbeszédében, amelyben első otthonától, a pozsonyi theologiai akadémia rektori székétől válik meg és megnyilvánul székfoglalójában, amikor a kolozsvári egyetemen a pedagógiai tanszéket'elfoglalja. Szeretettel övezi egyházát akkor is, mikor már magasabb polcon van. „A magyarhoni ágostai hitvallású evang. keresztyén egyház theologiai oktatásügye" cimű értekezésében bemutatja Luthert, mint aki a renaissance egyéniség eszméjét a vallási és nemzeti élet terén kívánta érvényre juttatni. Az egyház gyámságának és közbenjárásának járma alól az egyest ép úgy, mint a nemzetet fel akarta szabadítani. Ezért is az egyest az evangélium alapján önmagára állítja. Mindenki hivatásszerűleg pap (egyetemes papság.) Az evangéliumból közvetlenül merített erő alapján, hitében közvetlenül viszonyul az egyes Istenhez. Az evangéliumot tehát ismernie kell. Ez a követelmény az általános iskolázást szükségszerűleg feltételezi. Rövidebben még alig olvastuk másutt Luther fellépésének nagy hatását az általános iskolakötelezettség, a közművelődés szempontjából. Kifejti azután a theologiai oktatás megalakulását nálunk a reformációtól kezdve. Eleinte nem volt szükség theologiai akadémiákra nálunk, mert az evangélikus papok mind a reformáció szülőföldjén tanultak ki akkoriban. Mint kapcsolódott azután a
