Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Könyvismertetés - Horváth Károly dr.-tól: Schneller István, Paedagogiai dolgozatok
144 Könyvismertetés. egyéniség álláspontján nem élnek vissza ezzel a hatalommal. S ugyanilyenné alakul át ezen elv erejében az állam is, mint kulturállam. Az igazi kulturállam az intenzív kultura érdekében leggondosabban őrködik a társadalmi tényezők önállósága, önfelelőssége és így önérzete fölött; szükség esetében ennek a társadalmi munkának irányt ad s a társadalmi tényezőknek a nemzeti eszme korlátján belül kifejtett szabad egyéni munkásságát nem holmi egyenlőségi theoremák szerint, hanem a kifejtett munka és a létező szükség arányában erkölcsileg és anyagilag is támogatja. Kiterjeszti gondoskodását még az egyes személyekre is, midőn nem engedi meg azt, hogy bármely történeti hatalom, bármely társadalmi én viszont az ő sajátos egyéniségét minden egyes tagjára ráerőszakolja. Törvény által védi ezért minden egyes polgárának, nevezetesen a vallás és gondolkozás szabadságában érvényesülő egyéni, személyi jogait. Midőn a kulturállam az egyéniség jogát esetleg még a társadalmi tényezőkkel szemben is az egyesek érdekében érvényesíti: arról sem feledkezik meg, hogy az az egyes nem áll magában, nem független a társadalomtól. Minden egyes a társadalomnak, az államnak szerve s így az állammal, a társadalom testével s ezáltal az egyes tagokkal is belső kölcsönhatásban áll. Ezért kortársaink hibái, erényei reánk is hatással vannak. Ezért az egyesnek büntetése nemcsak a megtorlás, hanem a javítás szempontja alá is esik; a társadalom, az állam eddigi mulasztását, illetőleg rontó hatását szemben a bűnössel, javító ténykedése által jóvá kívánja tenni. A keresztyén vallás szeretetelvének hatalmas érvényesülését látjuk a kulturállamnak ezen egyéniséget nemcsak elismerő, hanem biztosító, ápoló s az egyént javító ténykedésében. Ezen elv alapján alakult át nevezetesen az újabb időben a tudomány is. Az érzéki én álláspontján a tárgyak hasznavehetősége irányította a gondolkozást a tárgyak felé; a történeti éniség álláspontján a dogmatikai szempont, a köztudat értékképzeteinek való megfelelőség szempontja határozott a vizsgálódás tárgya, illetőleg annak értéke fölött: ellenben a keresztyén, avagy a tiszta éniségnek, az egyéniségnek álláspontján nem magunk érdekében, sem pedig valamely iskola avagy társaság dogmáinak bebizonyítása kedvéért foglalkozunk a tárgyakkal, hanem maguk a tárgyak, mint ilyenek, individuális jellegükben s ez alapon az egészre ható jelentőségükben érdekelnek. Kifejti azután, mint érvényesülnek ezek az elvek az egyes tárgyak keretén belül. Megismerjük az éniség háromféle fokát az érzéki-, történeti- és tiszta-éniség álláspontját. Az érzéki ember véletlen, önkényes jellegű, a társadalmat vagy nem ismeri, vagy el nem ismeri. Ezért is egyedül értékes az egyes önmagában s minden más, minden kívüle létező vagy semmis, vagy csak eszköz. Jó előtte az, mi érzéki természetének megfelel, tehát a
