Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Törteli Lajostól: Prolegomena az ószövetségből származó s az új-szövetségben található idézetek viszonyához

Prolegomena az Ósz. származó s az Újsz. található idézetek viszonyához. 15 vesztőjébe, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az egyes idézeteknél a variansok oly nagy tömegével találkozunk, hogy az eredeti szöveget reconstruálni nem egyszer csupán valamely codex tekintélyére való hivatkozással lehet, természetesen az igazság feltétlen bizonyossága nélkül. Ebben a tényben azonban nem szabad kérdésünk megoldásának csődjét látnunk, mert ha az idézet bővelkedik is variánsokban. mindig meg lehet állapítani positive, vájjon az Ószövetségből: a héberből vagy Lxx-ból származik-e, részint a szövegből magából, a héber és Lxx egybevetéséből, részint a szerző által idézett s használt kötési formulákból; másrészt negative megállapíthatjuk az idézet tartalmából nem egyszer, hogy sem a héber szöveg sem a Lxx nem ismeri, s így valami ismeretlen, esetleg más ismert forrásból való. Ily kényesebb hely különben is csak kevés van az idézetek között.

1) A szövegkritikusnak ugyan tömérdek anyag áll rendelkezésére a szövegváltozást illetőleg, mindazáltal az ellenőrzés a legkönnyebb és legeredményesebb az idézeteknél, mert a szövegváltozás vagy romlás a folyó elbeszélésben nem oly feltűnő s nehezebben ellenőrizhető, mint az idézetekben, melyeknek azok irói fontosságuknál fogva épen döntő szerepet szántak. Az idézeteket kivéve másutt csak a codexekre lehet támaszkodni, míg az idézeteknél a vizsgálódás támaszául a codexeken kívül ott áll még rendelkezésre a Lxx és a héber szöveg is. Ez alapon az idézetek a szövegkritikusok szempontjából igen értékes kiindulási pontul szolgálnak. Az első feladat tehát kérdésünk tárgyalásánál a jó szöveg megállapítása .... A véglegesen megállapított szöveg az exegeta bonckése alá kerül, aki megvizsgálja annak formáját, tartalmát ős jelentőségét. Az első feladat mindig annak megállapítása, honnét való az idézet, a canonikus irodalomból-e vagy máshonnan, a Lxx-ból vagy a héberből, rendszeresen melyikből idéz az iró és mily okból, szószerinti-e az idézés vagy emlékezetszerű, lehet-e szabályt felállítani az idézés általános módjára nézve, a szövegváltozásnak nincs-e oly jelentősége, mely joggal arra a gondolatra késztet, hogy az iró eredetileg nem úgy idézett, mint ahogy az jelenlegi szövegünkben foglaltatik ? Tartalma szerint megfelel-e az idézet az igazság') Nincs meg az Ószövetségben pl. I. Kor. 2 9: χααώς γάγραπται. '« οψΰαίμΰς ovx tiäev χαϊ ανς ύνχ ηχυνααν stb., Júdás 4 5; Luk. 11 4

9: 'η σο<) ία τοϋ &(οΰ i'intv stb., Júdás 9 Diassumptio Mosisból, 14—15 Henok könyvéből való. Ján. 7 3

8. 'ο πιατιίων ιΐς luf, χα9άς find ή γραψή, τιοιαυοι ix της χοιίίας αϋτον ρ(νσονσιν νιϊαιος βωπυς, pedig annyira homályos, hogy sem igazi értelmét, sem a helyet, ahonnan vétetett a canonikus irodalmon klvűl sem vagyunk képesek megtalálni.