Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

130 Raffay Sándor. hatalmas jeleket ős csodákat tett. S ezt elhirlelték Izráel 12 törzsében. 28. fejezet. Azután megint Annásnak, a templom főpapjának a fia, aki Józseffel együtt ment oda, botot tartván a kezében, mindenki szemeláttára nagy indulattal áttörte a tócsákat, amelyeket Jézus sajátkezüleg csinált, és kiengedte belőlük a vizet, amely bennük a folyóból összegyülemlett. Majd meg a viz csatornáját is, amelyen át a viz beömlött, elzárta, végül pedig feldúlta. Mikor ezt Jézus meglátta, így szólt a tavait elrongáló fiúhoz: — Óh te visszavonásnak gonosz magzata, te halálfia, ördög műhelye, legyen a te magodnak gyümölcse virágtalan, a te gyökered életnedv nélkül való, ágaid szárazak maradjanak, nem hozván gyümölcsöt! És mindenek szemeláttára tüstént megszáradt az a fiú és meghalt. 29. fejezet. Akkor József megrettent és Jézust kézen fogva hazament vele, valamint az anyja is. Akkor hátulról egy fiú, aki civakodó természetű volt, futvást Jézus vállára kapaszkodott, hogy vele játszók vagy hogy esetleg megboszantsa. Jézus pedig így szólt hozzá: — Ne fordulj vissza épen arról az útról, amelyen mégy! És az tüstént összeesett és meghalt. A megholtnak szülei pedig, akik látták, mi történt, felkiáltottak mondván: — Miféle szerzet ez a gyermek? Nyilvánvaló, hogy minden szava valóság és gyakran mielőtt még kimondaná, már is teljesedik. Akkor a megholt gyermek szülei Józsefhez mentek és ezt mondták neki: — Vidd el innét ezt a Jézust, mert ő nem lakozhatik velünk egy községben. Vagy pedig tanítsd meg legalább, hogy áldjon és ne átkozzon. Akkor József Jézushoz ment és figyelmeztette őt mondván: — Miért is csinálsz ilyeneket, hiszen már sokan nehez-