Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

Az ál Máté. 129 Mikor aztán az anyja hozzáment, azt kérdezte tőle: — Uram, mit cselekedett az a gyermek, hogy meg kellett halnia? Méltán halt meg, felelte ő, mert elrontotta azt, amit én csináltam: — Ne így, Uram, — kérlelte őt az anyja, — mert mind ránk támadnak. Ő pedig nem akarván anyját megszomorítani, jobb lábával megérintette a halott tomporát és így szólt hozzá: — Kelj fel te civódás fia, mert nem vagy méltó, hogy bemenj az én Atyám nyugodalmába, mivelhogy elrontottad azt, amit én alkottam. Akkor a halott felkelt és elment, Jézus pedig a csatornán át a maga területére a tócsába vezette a vizet. 27. fejezet. És lőn ezek után, hogy Jézus mindenek szemeláttára sarat vett a tócsákból, amelyeket csinált és 12 verebet formált belőle. Éppen szombat volt, amikor ezt tette és igen sok gyermek volt vele. Mikor egy zsidó meglátta, hogy mit csinált, így szólt Józsefhez: — Nem látod-e József, hogy a te fiad, Jézus, szombatnapon olyat tesz, amit nem volna neki szabad tennie? Mert ime 12 verebet formált. Ennek hallatára József így korholta őt: — Miért csinálsz szombatnapon olyat, amit nem szabad cselekednünk ? Jézus pedig József szavaira kezeivel tapsolt és így szólt verebeihez: — Repüljetek! Rendelkezése szavára azok repülni kezdtek. Akkor mindnyájuk jelenlétében, szemeláttára és fülehallatára így szólt a madarakhoz: — Menjetek ós repüljetek világgá és éljetek! Mikor a jelenlévők a jeleket látták, valamennyien nagy ámulattal teltek el. Némelyek dicsérték és csodálták őt, mások pedig kisebbítettek. Ismét mások elmentek a papi fejedelmekhez és a farizeusok vezetőihez ős besúgták nekik, hogy Jézus, Józsefnek a fia, Izrael egész népének szemeláttára milyen Theol. Szaklap. IX. éif. 9