Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Raffay Sándortól: János 12, 27. 30.
János 12 „. s o. 117 megérteni nem tud. Szerinte ugyanis ennek a helynek így amint áll, se az előzménye, se a következménye nem megfelelő, úgy hogy igazában a szöveg összefüggését rontja meg. Szerintem Friesnek nincs igaza. János 12 27 30" n ak a legszorosabb összefüggése van úgy az előzőkkel, mint a következőkkel s egyáltalán nincsen arra szükség, hogy ezt a négy verset a Lázár feltámasztásának történetébe vonjuk. Indúljunk csak ki a 12. rész 12. verséből ahol a jeruzsálemi bevonulás elbeszélése kezdődik. Azt olvassuk itt, hogy az ünnepre sereglő sokaság a mikor meghallotta, hogy Jézus is Jeruzsálembe jön az ünnepre, pálmaágakat szabdalt és hintett az útra és a 118. zsoltár 25. versének, ennek a messiási helynek a hangoztatásával vette körül a Lázár feltámasztóját. Ez a Bethaniából Jeruzsálembe vezető úton történt. Lehet, hogy a tolongás kónyszerítette Jézust arra, hogy egy útközben talált szamár hátára üljön s azon folytassa útját. Az evangélista, aki miként látjuk, a synoptikusoktól eltérőleg beszéli el a bevonulás előzményeit, itt önkéntelenül megemlékezik a prófétai helyről (Zak. 9 9, Ezaiás 62 n), amely a Messiás szerény módon való megjelenéséről szól. Ugyancsak eltér a synoptikusoktól abban is, hogy szerinte a bevonulás alkalmával sem Jézusnak, sem a tanítványoknak nem volt különösebb szerepül, hanem inkább a nép maga volt az, amely Jézust messiásként ünnepelte. A tanítványok maguk a 16. vers szerint eleinte nem is tudták, hogy mit gondoljanak az egész ünnepeltetésről s csak amikor Jézusnak a dicsőítését látták, akkor emlékeztek meg róla, hogy a messiási helyek a názáreti Jézusra vonatkoznak. Hogy pedig a nép Jézust messiásul elfogadta és ünnepelte, ennek az alapja és indító oka Jézusnak csodatételeiben s nevezetesen Lázárnak nem rég törtónt életre keltésében keresendő. Ezt oly jelnek vették, amely kétségtelenül igazolta, hogy Jézus a várt hatalmas megváltó. János előadása szerint tehát Jézusnak a Jeruzsálembe való bevonulás messiási jelentőségének sem előkészítésére, sem kiemelésére semminemű befolyása nem volt. Ε tekintetben tehát legalább külsőképen megáll a bauri iskolának amaz állítása, hogy Jézus a környezet hangulatához és a helyzet követelményeihez alkalmazkodott. De ez csak külsőképen állhat meg. Mert Jézus korának általános messiási képzeteit sohasem helyeselte s az ő pusztában való megkisértetésének a története ós a Keresztelő küldötteinek adott felelete is világosan azt mutatja, hogy az érzéki és politikai messiási képzeteket kezdettől fogva elutasította. De ez nem azt jelenti, hogy benne a messiási öntudat kezdettől fogva, még nyilvános fellépését megelőzőleg is meg nem volt, hanem csak azt, hogy az ő messiási öntudata kora messiási kép-
