Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: János 12, 27. 30.

János 12 27. 30. A modern iráskrítika rendkívül nagy előszeretettel és buzgósággal szeret a szöveg egymásutánjának a megállapításával foglalkozni. Alig van az újszövetségnek egyetlen könyve, amelyről az exegeták egyhangúlag elismerni hajlandók volnának, hogy a maga egészében mint összefüggő mű a szerzőjének vélt írótól származik. De különösen a jánosi iratok azok, amelyek az osztás és elrendezés hypotéziseit halomszámra termelik. Már a II. században élt Tacianus, új rendbe szedte a jánosi evangéliom egész szövegét. A XIV. században az ő nyomán hasonló munkát végzett Ludolfoz de Saxonia (vita Christi). A 19. század vége erre vonatkozólag is gazdag irodalmat termett. Hitzig (Geschichte des Volkes Izrael 1869.) Norris, (Journal of Philology 1871.) Bertling (Studien und Kritiken 1880.) Burton (Biblikal Word 1899.) Bacon (1894-1900.) Spitta(Zur Geschichte und Literatur des Urchristenthums 1893.) Wendt (das Joannes evangelium 1900.) A 20. században pedig Soltau (Zeitschrift f. ntl. Vis. etc. 1901—2.) és Holzman H. (Zeitschrift für neue testamentliche Wissenschaft 1902.) mind azon fáradoznak, hogy a János evangéliumának szerintük eredeti sorrendjét megállapíthassák. A dolog természete hozza magával, hogy az ilyen mesterkedés az iró szabad tetszésének és bizonyos szempontok szerint igazodó felfogásának igen tág teret nyit. De ezúttal nem óhajtok belebocsátkozni e hypotheziseknek sem ismertetésébe, sem bírálatába. Egyetlen hely az a sok közül, amely figyelmemet különösebben is megragadta s amelyet részletesebben Fries norvég theologus tesz szóvá a Zeitschrift für neutestamentliche Wissenschaft 1900. évi 4. füzetben. Ο ugyanis a feltámadás kérdésével foglalkozva fejtegeti, hogy a Lázár feltámasztásánál Jézus egy kissé zavarba jött, miután Lázár már negyedik napja feküdt holtan, amikor ő a gyászoló testvérek hívására a távol Pereából segítségre ment. így tehát a lélek, amely Fries állítása szerint a zsidó nép hitének megfelelően 3 napig a test körül tartózkodott (innét hogy Jézus is harmadnapra támadt fel) már elhagyta a testet s így Jézus hirtelenében nem tudta, hogy a bajból miképen vergödhetik ki. Ali 4

2 fohászkodása után mondotta el azokat a szavakat is amelyek a 12. rész 27—30. vannak feljegyezve, amelyeket ő a mai összefüggésben semmiképen