Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben

A szentség fogalma az ószövetségben. 113 is, halállal büntettetik (Num. 4 1

5,

2

0). Igen, félelem illeti meg a szent dolgokat, mert azok rendkívüliek, a közönségesnek fölötte állók, fönségesek, dicsőségesek Ézs. 64 1

0 sz. a templom „szent és dicsőséges ház" (uriiscni υι?"ΐρ

τ jva)

t egy. sorban említtetik lzraél „drágaságaival" (i^on?). é

z

s 63

1

5 sz. az ég Jahve „szent és dicsőséges lakása", mig Dán. 11 4

5 sz. Sión „a szent dicsőség hegye" (mások szerint „a dicsőség szent hegye", ^lp""^ TJ). Ex. 28 2 sz. „készíts szent ruhákat... riixcrbi "ri:?

1?«. A szent dolgok legjellemzőbb vonása a magasság, amennyiben azok úgy tűnnek fel az izráelita előtt, mint az égben lakó Istenhez való közvetlen viszonyuk révén a közönséges dolgok alacsony színvonalából magasan kiemelkedő dolgok. Jer. 17 1

2 sz. „dicsőség trónja, kezdettől fogva magasság (W"

1?) a mi templomunk ("^p?) helye", a Sión, ugyanez Ez. 20 4

0 sz. és „lzraél magas hegye" (e hegy csak azért ós annyiban mondatik „magas"-nak, mert és amennyiben „szent"; hiszen a maga természetes minőségében nem volt a Sión valami különösen magas hegy!), v. ö. Mik. 4 j, Ézs. 2 2, mely helyek szerint a Sión a napok végén minden hegynél ós halomnál magasabb lesz. Az ég, melyről láttuk, hogy szent, Jer. 25 3

0-ban egymás mellett „magasság'-nak és í'VO-nak neveztetik. S a régi izráeliták épen azért választották szent helyekűl, azaz kultuszhelyekűl a hegycsúcsokat, magaslatokat (^r), hogy istentiszteletük közben az éghez, Jahve e magas lakásához minél közelebb legyenek.

1) A fogalom positiv oldala nyelvileg is éles kifejezésre jut e nagyon gyakori fordulatban: "Π^ ^"rp ,.Jahvéoa&, Jahve részére szent" vagy épen (Lev. 19 8) '"

n'

T ^'Ip „Jahve szentje", Jahve tulajdona, — meg a következő kitételekben: „az én szent hegyem" (pl. Ez. 20 4

0), „az én szent olajom" (Zsolt. 89 2

l), „az én szenthelyem" (pl. Lev. 26 2) Jahve által mondva, aztán „a te szent szombatod" (Neh. 9 1

4), „az ő szent hegye" (Zsolt. 3 5) stb. Jahvéról mondva. Ézs. 35 8 sz. az az út, amelyen Jahve megváltottai a fogságból Sionba megtérnek, T,"!, mert Jahve azt mint a maga tulajdonát csakis tulajdon népe számára nyitja meg, sem e megtisztult nép közé nem tartozó „tisztátalant", sem vadállatot nem enged arra lépni. Ez. 48 1

4 sz. a léviták szent birtokrésze „a föld zsengéje" (Η?'τ mert miként a zsengék, úgy ez is •l

1^, a Jáhvóé. Jahve kizárólagos tulajdonjogát a szent dolgokhoz nyíltan hirdeti Ex. 30 S

7 e szavakban: „a füstölőszert . . . ne készítsétek magatoknak, szent legyen az előtted Jahvó') v. ö. Dicsőfi József, „A templomi vagy gyülekezeti istentisztelet becse", Debreczen 1897, 6-ik 1. Theol. Szaklap. IX. évf. 8