Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben

106 Szel

e Miklós. nyfrni stb. Mindezen tövek gyökjelentése tehát a vágás, elválasztás, elkülönzés. Ε jelentésnek a „tiszta" jelentésbe való átmenetelére nézve pedig (amit ^Hp-nál és B''"'

n-nál egyaránt tapasztaltunk) klasszikus analógia gyanánt hivatkozhatunk (Kittel dacára is, i. cikk 567 1.) a "1? = „elkülönözni, kiválasztani" igetőből származott = „tiszta, szennytelen" melléknévre. — A ^"p etymologiájánál okvetetlenül rá kell mutatnunk arra, hogy θ tő összes névszói képződményeinek tárgyatlan, bennmaradó jelentésük van (B^ß-nak, mint ím bi-iJ-nak, ^lp-nek, mint "''V-nek, f~p

T-nek, mely eredetileg épen annyit jelentett, mint Β>'Πρ

τ — mint 55ΐ> nek), hogy elejét vegyük annak, hogy valaki Menken-nel, Biestel-\el,

1) Oehler-rel, Schmieder-rel Dillmann-nal

2) a E''

;"p

T-t — Istenről mondva — „magái közlő"-nek, vagy „magái feltáró"-nak magyarázhassa (vagy épen, mint Diestel, nek! hogy t. i. ^ΛΓ-«''"Ρ egyenlő volna to^^PÍ-lel). Hogy a Wtp, alapjelentése valósággal „elkülönzött" s nem „tiszta" (mely, mint másodízi jelentés különben az ószövetségben eleitől fogva benne van a K"''"P

T-ban, de csakis bizonyos vallásos célra szolgáló tisztaság jelzésekópen), e meggyőződésünkben még jobban megerősít bennünket a a'

1"

,P

T fogalmi ellentétének fölkeresóse az ószövetségi nyelvhasználatban. Ez ellentét nem = tisztátalan, hanem •

n = „profanám, YMIVÓV", közönséges használatra való, szabad, nyitott, megkötetlen, épen az ellentéte annak, ami „elkülönzött, elzárt, eltiltott'

1. Ez a to nyelvtani pontossággal (mint főnév) ellentéte-képen használtatik az ószövetségben, mig «Sö a "ΛΊΒ = „tisztá"-nak az ellentéte = szent dolog, olyan dolog, ami ^np

T).

3) Ez a két egymástól független ellentét párhuzamosan fordul elő az ószövetségben 3 helyen, u. m. Lev. 10, 10: ton p?i trnpn pa -,,πεη pai xötsn psj = „különbséget tenni a szent ós a nem szent, a tisztátalan és a tiszta közt"; Ezékiel 22 2

o: „szent és nem szent között nem tettek különbséget s a tisztátalan és tiszta között (különbséget tenni) nem tanítottak", épen így Ezók. 44 2

3. Jóllehet a csakis olyan dolog lehet, ami "ima § a köb nem lehet ^'Ip·, csakis de másfelől a to nem egy a „tisztátalan"-nal, az lehet tiszta is, tisztátalan is és a ">1"B nem egy a „szent"-tel, az lehet ^ is (mint alább mind>) 1. Baudissin, i. m. 10-12, továbbá 108—120 11., ®'np és tfnpö viszonyára nézve 120 1. -) 1. Oehler, i. m. 158-167 11. 270- 275 11. Schmieder-re Oehler hivatkozik 163—164 11. 1. továbbá Dillmann, i. m. 252-258 11. 3) Dillmann a ?]Jn-et is megemlíti a B>"1p fogalmi ellentéte gyanánt, ami=^ro/e«, de inkább a „tisztátalan, üdvtelen, istentelen, istenmegvető* értelmével, 1. Gesenius, Handwb. 313 1.