Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben

A szentség fogalma az ószövetségben. 107 járt bizonyítani is fogjulr). Tehát az ószövetségben ^p, és Ii között határozott fogalmi különbség tétetik! De nemcsak a tárgyalt kétszeres ellentét, hanem a ^'Ip és a ^ egyszerű ellentéte is előfordul, pl. Ezék. 42

2

0: ^ tCnpn fa ^"Π"

1?..') A ·ΊΡ. = „fölszentelni, «ΎΡ-sé tenni" ellentéte a = „profanizálni, ^-lá tenni (a ,,szent"-et)" Lev. 21

1

5 szerint, más helyeken, pl. Ex. 31

l

4 (a sabbáth-ről), Lev. 19

8 a ^n tárgya Β'ΐΡ, Lev. 21

1

2, l

3-ban

La ^po (szent hajlék, szent edények), Ezék. 7

s

4-ben a 'Π? (Λπ activumnak megfelelő niphal passivum) alanya ugyanez (E,Tttí"ip_Q helyett e helyen O'T^pö olvasandó), aztán a tárgya Jahve szent neve, így a Lev.-ban és Ezékielnél több helyen, meg Ámós 2

7-ben (^

1? a*™ ^n (jnA), mely utóbbi hely azt mutatja, hogy már a legrégibb próféták idejében is (Ámós Kr. e. 760 körűi lépett föl) ellentétképen szerepelt a ^ meg a Arra, hogy a Vn nem egy a „tisztátalannal, hanem csak a „közönsége.s"-t jelenti szemben a közönségesen kivűl, felül állóval, az elkülönzött-tel, a „szent"tel, lássunk egy pár példát. 1 Sám. 21

5,

7 szerint Dávid kenyeret kérvén Ahimelekh paptól, ez ^"P D~;-t, szent kenyeret, t. i. a színkenyereket (

=

,·??·1! D";) adja neki, mert nem volt keze alatt cnS. utóbbi itt az összefüggés szerint nem jelenthet „tisztátalan kenyeret", hanem csakis „közönséges, nem szent, mindenki által megehető kenyeret". Ezék. 20 2

2 szerint Jahve nevének „profanáitatása, megszentségtelenittetése" ("OD passiv jelentésű niphal infinitivus constructus a kal-ban nein használt ^Π-tól, 1. föntebb perf. Ezék. 7

2

4) abban áll, hogy Jahve hatalmatlannak látszik, tehetetlennek tűnik föl a pogányok előtt; ez által az ő neve úgy tűnik föl, mint „közönséges, másoknál nagyobb hatalommal nem bíró" név, de semmiesetre sem úgy, mint „tisztátalan" név. Mal. 1 1

X, 1

8-ben a seregek Ura nagy nevének profanálásáról van szó, ahol tehát a ^ a „nagynak, rendkívülinek" ellentéte, „rendest, közönségest" jelent. Azok a helyok, ahol szent dolgok „tisztátalanná tevéséről" (*»?») van szó (pl. Ez. 43

7,

8 'tíHp

T η ψ L

e

v 20 3 ^"R

0), vagy ahol a szentség állapota meg a maga-beszennyezés egymást kizáró ellentétet képeznek (Lev. 11

4

4: OMIPM nx waen Λι a^ínp, airw), nem azt bizonyit') Látnivaló, hogy a B>'"ip és a ellentéte legsűrűbben Ezékielnél fordul elő, s épen e körülményre alapítja Baudissin ama föltevését, hogy mivel Ezékiel a papi kódexhez (P) viszonyítva fokozza a B>"3p és S'n közötti ellentétet, ennélfogva P-hez képest haladást mutat föl s igy fiatalabb korú, mint P, melyben az emiitett 2-szeres ellentét csupán Lev. 10

1

0-ben jön elő; s minthogy Ezékiel működése 592-570 közé esik, tehát Baudissin szerint Ρ még a fogság előtt Íratott, bár nem sokkal. (Ennek ellenkezőjét 1. bizonyítva Cornill Einleitung in d. A. T. 2-te Aufl., Freiburg 1892, 64, 65, 77, 78 lapokon.)