Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben

A szentség fogalma az ószövetségben. 105 alapjelentés érdekében a héber = „újnak lenni" tőre hivatkozik, amennyiben az „új" dolgoknak rendes tulajdonsága a tisztaság, a ragyogás és így a in gyökér a vele közvetlenül rokon (

n és p váltakozó consonansok lóvén, mondhatjuk: azonos) ip gyökérrel, a #ip gyökerével együtt jelenthetett eredetileg „tisztát, ragyogót". Csakhogy Dillmannnál tovább kell mennünk s azt kell mondanunk, hogy a i

n és ip gyökér eredetileg (mint mindjárt igazolni fogjuk) „elválasztottat, elkülönzöttet" jelentett s a jelentésből a föntebb jelzett egyszerű ós természetes módon állott elő a „tiszta, ragyogó, világos" jelentés. így értve a dolgot, sem a Dillmann által még felhozott asszír kuddasu = „ragyogó, világos", sem a legújabban (1899) Kittel leipzigi professzor által Dillmann nézetének támogatására felemiitett, az arab és aethiopiai nyelvekben ösmeretes *ip (

nP) igető = „tisztának világosnak lenni" nem bizonyít ellenünk semmit. Hogy a ip kad gyökér, a ΒΊΡ tő gyökere (melyből igen helyesen származtatják #ip-t Oehler — theologiájának 2-ik kiadásában, 1. föntebb —, Baudissin és Franz Delitzsch, Biblischor Commentar über die Psalmen, 4-te Überarb. Aufl. Leipzig 1883, 228 1.: „J. ist ^iß... eig. abgeschieden (ip jä schneiden, scheiden) näml. von Unreinheit, Gebrechlichkeit, Sünde . . V. ö. ugyanő, Commentar über die Genesis, 4-te Ausg. L. 1872, 109 1. Gen. II, 1—3, ^P^-hez. És: Comm. üb. d. Buch Jesaia, 4-te Aufl. L. 1889, 125 1. Jes. VI, 3-hoz) és a in had gyökér eredetileg csakugyan „elválasztottat, elkülönzöttet, elvágottat" jelentett, azt meglehetős nagy bizonyossággal megállapíthatjuk a következő, részint e gyökerekből származott, részint velük rokon igetövek jelentéseinek összevetéséből: a héberben nem használt np = elvágni, levágni (valószínűleg ettől származik a héberben ipip

T „fejtető, csúcs", azaz „levágott rész, végső rósz, amelyen a test végződik, ahol tehát a test mintegy el van vágva", továbbá iip = Ί^.Ρ, egy fahéj-szerű kéreg, „Laurus Cassia Linn.", szintén a „levágás, hasítás" fogalmával), °lp (kaiban nem használatos, ar. = elől lenni, az ólén lenni, az „él, vágás" fogalmából (v. ö. Β'πρ_= fi'ip. = fejsze), H" = élesnek lonni, n

J - bevágni, belevágni (a héberben csak hithpo. il^i = testébe bevágásokat tenni), W = szótvagdalni, a

Ep (

E'p) = levágni (ar. ^Lä = levágni), ^p (? ar. JJó) = ölni, i*P< r

,J

ÍP = levágni (ar. ~j*a3 = rövidnek lenni, azaz: elvágottnak lenni ?), a

n· =2Í

R = vágni, kivágni, felvágni (a fát), n5

tP = levágni, = osztani, felezni, •1" (v. ö. íi

n.?) = vágni, '» = lenyírni, = levágni, = le-