Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben
A szentség fogalma az ószövetségben. 103 sorban — Izraéltől a Jalive akarata iránt való engedelmességet, mely a fizikai és erkölcsi tisztaságban áll. Látnivaló, hogy a dolgok és személyek szentsége az ószövetségben nem anyagi, hanem merőben alaki fogalom, viszony-fogalom. Hasonlóképen alaki vagy viszony-fogalom első sorban Isten szentsége is, amennyiben mindenekelőtt Istennek a világtól, a földi dolgoktól való különbözőségét, különállását, azoktól elkülönzött létét fejezi ki, tehát nem egyéb, mint annak a negativ viszonynak a jelzése, melyben Isten a világhoz, vagyis a teremtett dolgokhoz áll. Tehát Istennek nem egy különös tulajdonságát, hanem egész létét, magát az isteni létet jelöli a szentség, — épen úgy, mint a dolgok és személyek szentsége is azoknak felavatott, azaz isteni voltát fejezi ki, szemben a nem isteni, azaz profán dolgokkal és személyekkel. Baudissin fölfogásával nagyon szépen egyezik e pontban a Hermann Schultz-é, aki szerint Isten szentsége nem úgy tekintendő, mint Isten erkölcsi tulajdonságainak egyike, hanem mint „annak az összbenyomásnak a kifejezése, melyet Istennek a teremtett dolgokhoz való viszonyáról nyer a kegyesség". 1) A szentség tehát, mint Istennek az összes teremtett s különösen a földi dolgok közül való kiemelkedését jelentő fogalom, különösebben úgy jellemzi Istent, mint a föld felett, a földi világtól elkülönzött magasságban lakozöt, továbbá mint semmihez sem hasonló, egyedül álló, páratlan, összehasonlíthatatlan lényt. Isten, mint „szent", felette áll mindennek, ami őrajta kivűl van, tehát az ő szentségében benne van a fönnség s aztán — már mint tartalmi elem — szükségképen a hatalom és az uralkodás fogalma is. Ennek az ő mindenekfölötti hatalmának ós uralmának a földi világban való megnyilatkozását azonban sehol sem nevezi az ószövetség „szentsóg"-nek, mert hiszen a „szentség"-ben mindig benne rejlik Istennek a földi világtól való távolállása, — hanem dicsőségnek, "^f-nak. Ennek megfelelő jelenség az ószövetségben az, hogy Isten „szentsége" csak azokra nézve létezik, csak azokkal szemben érvényesül úgy, mint „szentség", akik ezt az ő szentségét — a világtól merőben különböző lényét az ő rendkívüli kijelentéséből ösmerik, tehát csak Izraél népére nézve. Csak Izrael ösmeri és tiszteli az egyedül fönnsóges, azaz a szent Istent: innét Izrael Istenének, az Izraél által tisztelt Istennek ^"ύρ 1. t^itp, (Izrael szentje) neve. — Isten szentségének alaki fogalma határozott tartalmat, még pedig erkölcsi tartalmat vesz föl magába az olyan (kevés számú) helyeken, amelyek Izraéltől szentséget követelnek azon az okon, „mert Jahve szent"; itt Jahve szentsége nem jelenthet mást, mint Izraél szentsége, ') i. m. 436 1.
