Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben

102 Szele Miklós. nemi tisztátalanságot tiltja meg. Jahve akaratából Izrael egész gyülekezete szent (Num. 16

3) s Kórachot és hozzátartozóit mégis elnyeli a föld, mert ezek a maguk egyéni szentségére magyarázzák az egész nép szentségét (Num. 16). Az emberek szentsége egyértelmű a Jahve akarata iránt való engedelmességgel, s mégis azt látjuk, hogy az ószövetség szentséget tulajdonít személytelen dolgoknak is (I. e dolgozat III. részét). Ε sokoldalúság és látszólagos ellenmondás az oka annak, hogy nemcsak ma és épen református egyházunkban is, hanem régebben is nagy zavar és sok balvélemény uralkodott a szentség bibliai fogalma tekintetében s rá nézve a legeltérőbb tudományos felfogásokkal és meghatározásokkal találkozunk. Mi ezek közül a Wolf Wilhelm Graf ν. Baudissin (most berlini professzor) teljesen kimerítő, a fogalom utolsó árnyalatát is felölelő s meggyőzően indokolt nézetéhez csatlakozunk s e tanulmány főcélja e nézetnek rövid kifejtése és igazolása. Legyen szabad itt, mintegy tanulmányunk bevezetése-képen, az általunk elfogadott nézetet — előzetes tájékoztatás kedvéért — nagy vonásokban megösmertetni. Az ószövetségben a „szent" (^""p,) jelzővel dolgok, emberek, Izraél népe és Isten (s ritkán az angyalok) vannak felruházva. Ez a (ν. ^i"'p

T) mindenekelőtt olyan dolgokat és személyeket jelöl, melyek a közönséges, mindenki által hozzáférhető dolgok és személyek tömegéből ki vannak választva, ki vannak véve, mert Istennek közvetlen tulajdonát képezik. Ε szerint a dolgok és emberek szentségének 2 oldala van : negativ ős positiv. Ennek megfelelően a fogalmában benne rejlik egyfelől a rendkivüliség, másfelől az érinthetetlenség, hozzáférhetetlenség fogalma. Általánosságban = „Isten tulajdonát képező, Istennek átadott Istennek avatott" s kifejezi az ilyen felavatott dolgoknak és személyeknek a közönséges, felavatatlan, profán dolgok és személyek fölött való felsőbbségét, fönnségét. Minthogy csak tiszta dolgokat és személyeket szabad Jahve tulajdonáúl felavatni, ennélfogva vi?, szükségképen magában foglalja a tisztaság fogalmát is, de csak mint levezetett, másodízi s nem mint eredeti, elsőrendű fogalmat. Épen ilyen a fogalma Izraél népe szentségének is; mikor a törvény (Ex. 19

e) Izraélt „szent" népnek (tfHp, ^

3) nevezi, vagy mikor (Ex, 22 3

f,) azt parancsolja e népnek, hogy „legyenek szentek" (P™ ^"p"''^), ezzel első sorban nem a népnek valamelyes minőségere vagy erkölcsi tulajdonságára céloz, hanem egyszerűen Jahve közvetlen tulajdonául kiválasztott népnek nyilvánítja Izraélt, tehát a népnek Jahvéhoz való viszonyát fejezi ki, amely viszonynak „conditio sine qua non"-ja, szükségképeni előföltétele, valamint egészen természetes következése-képen követeli aztán meg — másod-