Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Törteli Lajostól: Prolegomena az ószövetségből származó s az új-szövetségben található idézetek viszonyához

Prolegomena az Ósz. származó s az Újsz. található idézetek viszonyához. 7 Célját előszavában jelzi: „Wir trachten die Citate des Neuen Testamentes von den Makel rabbinischer Künstlichkeit und von der Zufälligkeit einer blos gedächtnissmässigen Citirung endlich zu befreien." Alapjában elhibázott vállalkozás, amely csak eredménytelenséggel végződhetett. Gondolatmenete a következő: a Lxx Palaestinában általánosan elterjedt, itt lefordították a nép nyelvére, aramra, de nem szó szerint, hanem a Lxx némi kikorrigálásával s ez a fordítás „Volksbibel" utóbb ép oly tiszteletnek örvendett, mint a Lxx. Ε két fordítást aztán egymás mellett használta a nép. Már most, amely idézetek a Lxx-val ma is szőszerint megegyeznek, azok onnan vétettek, amelyek eltérnek tőle s a héber szövegből is természetesen, azok ebből az aram nyelvű textus receptusból meritvék. Igen tetszetős, de minden alapot nélkülöző elmélet, melynek minden egyes tétele csak hypothesis, amelyet külön be kellene bizonyítani, ami azonban lehetetlen. Csupán csak egy ellenvetést teszek az egész elmélet ellen: hogy van az, hogy ez az aram nyelvű biblia, mely textus receptus, népbiblia lett, mely tehát el volt terjedve egész Palaestinában, annyira eltűnt, hogy sem a zsidó, sem a keresztyén irodalomban még csak egy sornyi feljegyzés sem maradt róla?! HaBöhlnek kitűzött célját elérnie nem is sikerülhetett, az egyes helyekhez írt szövegkritikai s exegetikai megjegyzései mindenkor értékesek maradnak. Egy ponton érintkezik Böhllel az amerikai Toy

x) (Quotations in the New Testament, New York 1884.). A páli levelekre nézve u. i. megállapítja, hogy azokban foglalt idézetek csekély kivétellel a Lxx-ból valók ugyan, de néhány valamely aram nyelvű targumból származhatik, abban azonban eltér Böhltől, hogy ez az aram targum csak szóbelileg létezett. Szövegkritikai szempontból nem vizsgálja az idézeteket, inkább ezek alkalmazási módjára fekteti a fősúlyt. Jézus idézeteit vizsgálja Aem. Th. Sev. Gemmel (Vetere Testamento qua ratione usus sit Jesus Christus. Regimonti 1880). Vizsgálódásának eredménye ezen két tételében foglalható össze: „ergo concedere coacti sumus, evangelistas, nullum certe codicem scriptum, ne Ebaicum nec Graecum quendam Alexandrinorum ante oculus habentes locos singulos aut memoriter aut cum libertate aliqua atque, quia magis eorum interfuerit, sensum eorum locorum quam formám reddere et brevitatis vei concinnitatis stludio citasse" : . . . etc. Jézus azonban mindig pontosan idézett, „cognoviinus: Jesum uti vetere testamento creberrime, accuratissime, elegantissime atque acutissime". Kérdésünk keretén belül kétségkívül Pál apostol érdekli legjobban a kutatókat, mint a kinél az ') L. Vollmer i. m. 8-9 1.