Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Törteli Lajostól: Prolegomena az ószövetségből származó s az új-szövetségben található idézetek viszonyához
8 Törteli Lajos. Ószövetség iskolásszerű, tudatos alkalmazásáról leginkább lehet szó. Erről tesz tanúságot Hans Vollmer jeles munkája is. (Die altest. Citate bei Paulus. Freiburg. i. Β. 1895) Három főrészben szövegkritikai és biblia-theologiai szempontból szól a kérdéshez s a régi nyomon megállapítja <1 Lxx használatát és annak befolyását Pál stílusára, ahol az apostol, sem a Lxx, „ sem a héber szöveg szerint nem idéz, ott bizonyosan az Ószövetség valamely más görög fordítása állott rendelkezésére, a felhozott példa (I. Kor. 15, 5 4) egyezése Theodotionnal azonban oly csekély valami, hogy arra hypothesist építeni nem lehet. Az idézést bevezető kötési formuláknak szintén nem tulajdonít semmi jelentőséget az idézetek minéműségére nézve, anélkül, hogy a kérdés mélyére hatolt volna. Az alexandriai inspiratio-theoria hatását Pál leveleiben szintén nem ismerjük el, sőt azt vitatjuk, hogy az idézetek ép az ellen szólanak, a részletes kifejtésnek az egyes helyek tárgyalásánál van azonban csak jogosultsága. Mindazáltal Vollmer műve a részletekben, egyes megjegyzéseiben sok értékes anyagot tartalmaz. A Iegtulzóbb orthodoxia szellemében érinti kérdésünket Th. Beyer (Christi Zeugnis über das ,Alte Testament Braunschweig u. Leipzig 1896). Jézusnak az Ószövetségből merített idézeteit veszi sorra s a legjózanabb kritika jogosultságát is tagadva, a kényelmes „meg vagyon irva" álláspontjára helyezkedve tudományos megfigyelések helyett prédikációszerű áradozásokat nyújt. Az egész anyagot öleli fel Dr. August Clemen (Der Gebrauch des Alten Testamentes in den neutestamentlichen Schriften. Gütersloh 1895). Külön fejezetben szól Jézus, az evangélisták, az Acta, a katolikus levelek, a páli levelek s a Zsidókhoz irott levél idézeteiről s azokat az exegeta, homileta ós katecheta szempontjából vizsgálja, a kérdés szövegkritikai részét nem érinti, többet azonban nem ad, mint bármely commentar. Valóságos hangyaszorgalommal irta meg munkáját Dr. Eugen Hühn (Die altest. Citate und Reminiszenzen im Neuen Testamente. Tübingen 1900), a maga nemében páratlan mű, kimutatja az összes újszövetségi idézetek (286) és reminiscencíák (3578) pontos hovatartozását s az összes kötési formulákat. Mint lexicalis mű kérdésünk tárgyalásánál szinte megbecsülhetetlen szolgálatot tesz ép úgy mint szövegkritikai szempontból Wilhelm Dittmar (Vetus Test, in Novo. Göttingen 1903) munkája, ki az egyes helyeket a héber, a Lxx ós az újszövetségi szöveg egybevetése alapján vizsgálja s az idézetek helyett szövegének megállapítása körül jelentős érdemeket szerzett. Munkája, miután az egész Újszövetség anyagát felöleli, szintén páratlanul áll a theol. irodalomban. Ez a főbb vonásaiban ismertetett hatalmas irodalom is mutatja, hogy theologusaink az újszövetségi idézetek szár-
