Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete

A keresztyénség vallástörténeti helyzete. 85 a dämonok lassanként elenyésztek.

1) Mindenesetre valami meglepő, nagy fordulatnak kellett Mózessel elkövetkezni Izrael vallásában. A neki magát kijelentett Jahve nem természeti Isten, hanem láthatatlan, ki nem ábrázolható, kegyelmes, de szent és igaz is (Ex. 20; 34; Ám. 3, 1 kv.), oly jellemvonások, melyeket a theológusok tekintélyes tábora manapság mózesieknek vall. A minden átmenet nélküli, áthidalhatatlan űr a korábbi és mózesi istenfogalom között kétségtelen tény. Ennek megmagyarázására szolgálna tehát a babyloni ősmonotheismusból való eredet. Ámde Winckler ama tételéhez, hogy minden magasabb vallásban benne van az egységes istenségnek fogalma, hozzá kell tennünk, hogy ő itt ezoterikus monotheismusra gondol s papi spekuláció volt az pusztán Babylonban is s nem a nép közkincse. A népszellemtől annyira idegen, hogy „az erkölcsi monotheismus talaján, természeti fejlődés útján, monotheisztikus vallás nem állhatott elő." A tudósok ama spekulációja visszavezetett a polytheismushoz, mert hiszen épen olyan természeti istenről volt itt szó, mint amilyen a többi volt, mialatt Izrael Istene „világfeletti, szellemi személyiség, ki nem pusztán ethikai tulajdonságokkal van felruházva, hanem belső lényegében erkölcsi és szent, kit Mózes is nem spekuláció útján, hanem vele való személyes érülközésből ismert meg".

2) Ez képezi az elhatározó különbséget: egy népével személyes éritlközésbe lépő, élő Isten és a természeti jelenségekhez hozzáfűzött, spekuláció útján nyert summus deus. Sőt tovább kell mennünk. Legkevésbbé sem érint bennünket, hogy vájjon a Jahve név megvolt-e s mily alakban más népeknél, de az Elohistának a név kizárólagosságára vonatkozó tudósításával szemben Gen. 4, 26. alapján a szót vissza kell vinnünk az ősidőkbe, úgy, hogy Mózes kijelentésében nem a név, hanem annak jelentése volt új. Ez esetben tehát Izrael monotheismusával vissza kell menni Ábrahámig.

3) Peisker naiv monotheisztikusnak nevezi a patriarkhiák hitét és hogyha a henotheismusnak is találhatók nyomai, onnan van, mert ez utóbbi nézet a tapasztalat útján létrejött korrektúrája az elsőnek, mivel látták, hogy a körüllakó népek nem Jahvét imádják.

4) A Jahve vallás universalismusa aztán ki van mondva a dekalogbati, bárha Mózesnek közelebbről célja az volt is, hogy egy Jahvét tisztelő gyülekezetet hozzon össze. Ámde a prófétáknál, tisztultabb világnézet mellett okvetetlen ide kellett jutni a fejlődésnek. Mindenesetre a bibliai kijelentés egységéhez és eredetiségéhez tartozónak véljük a bűn eredetéről és lényegéről való kérdést Μ Izrael története 1909. 148. kv. 506. 2) Sellin: Die altt. Religion im Rahmen der anderen altorientalischen. 66. kv. 8) Kuyper: Evolutie of Revalatia 1905. Rektori székfoglaló. *) Theol. Rundschau 1909. 446. kv.