Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete
86 I) r. Lencz Géza. is. Ismeretes Delitzschnek hírhedté vált analógiája, melyet egy babyloni pecsétkúpról következtetett anélkül, hogy a rajta levő két alakról bizonyos volna, hogy férfiút és nőt ábrázol-e, vagy az egyiknek háta megett levő bizonytalan vonásról, hogy az kígyó lenne. 1) Megjegyezzük, hogy itt nem is az elbeszélés külső formája a fontos, hanem az a vallásos élmény, amit az kifejezni akar. És e tekintetben bizonyos, hogy a népek a bűnnek egyszeri világba lépéséről, annak olyan felfogásáról, hogy az Isten elleni ellenszegülés, melynek folytán az ártatlanság helyére bűnösség lépett, semmi analogont felmutatni nem képesek. A babyloni. bűnbánati zsoltárokat pedig a bibliával összehasonlítani, már csak azért sem lehet, mert amazok forrásai a földi bajok, betegségek, melyeket néha ismeretlen bűnökből és istenektől eredeztetnek s polytheisztikus jellegök kétségtelen, 2) mialatt a bibliai zsoltárokban a szenvedés a baj — periferikus jelentőségű, a bűnbáuat, Isten kegyelmének érzete a fő (Zsolt. 32, 5; 51, 10), a kegyes lélek Istenben örül, a legfőbb nyomorúságban őt tartja egyedüli nyereségének. (Zsolt. 73. 25 kv. stb.) Ilyen felfogásáról azonban a bűnnek egyetlen vallás sem tud. De végig mehetnénk így a vallásos élet minden megnyilatkozásain, Izrael vallásos öntudata mindenütt azt bizonyítaná, hogy Isten vele oly különös kijelentést közölt, amilyenben a többi népek nem részesültek és emez ő kijelentését megbizonyította csodákkal és különös cselekedetekkel. [V. ö. Deut. 4, 19. kv. 32. kv.] 3) Papsága a Jahvénak van szentelve, annak nevében végzi minden funkcióját, a próféták, kik csodálatos módon, századok hosszú folyamán lépnek fel. saját bizonyságuk szerint Istentől nyert küldetés alapján őrködnek a Jahve vallás kizárólagossága felett s a nép tudatával bír annak, hogy Isten neki szavakban és tettekben kinyilatkoztatta magát s egy csodás történeten át vezeti nagy célok felé. Ez a történelmi keret adja meg Izrael vallásának egyedülállóságát, mely az idegent önmagában nem tűri. Helyesen konstatáltatott, hogy az ószövetségi vallás az asztralmythologiával ellentétben fejlődött, más világnézettel, természetfelfogással, úgy hogy egyik törekvés épen, még maradványainak is kiirtása. Az egész összefüggő kijelentés eredeti s máshonnan le nem vezethető akar lenni. Amit önmagába felvesz, azt az egésznek céljához alakítja át. Mert hiszen minden pontjára az eredetiséget nem állithatni; elképzelhetetlen volna pl., hogy elejétől végéig teljesen új ismeretek és tanítások foglaltassanak benne. Senki sem tagadja pl., hogy a mózesi törvény és Hammurabi törvénykönyve sok dologban megegyeznek. S talán valami gondviselésszerű tényt kell !) Babylonía és a Biblia 1903. 34. kv. 2) Chantepie d. 1. S. I. 322. kv. Wurm 120. 3) V. ö. Sellin művét.