Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Könyvismertetés - Pröhle Károly: Cumont, Les religions orientales dans le paganisme Romain

Κ öny vismerteté8. 75 F. Cum ont. Les religions orientales dans le paganisme Romain. 1. kiad. 1906., 2. kiad. 1909. Paris, E. Leroux. Ára fr. 3.50. Német fordítása Gehrichtől 1910-ben a Teubner-cégnél jelent meg „Die orientalischen Religionen im römischen Heidentum" cím alatt. 344. 1. Ara 5 márka. Előttem az első francia kiadás van (332. 1.), mely már 1906 ban jelent meg; de mivel a munkának német fordítását csak a jelen évben adta ki a Teubner-cég s ez az előttem ismeretlen német fordítás is bizonyára még az első francia kiadásra támaszkodik, de meg maradandó belső értékénél fogva is Cumont munkája még mindig aktuális. Cumont Ferenc, a gand-i (Gent, Belgium) egyetem tanára, aki nevét már előbb főkép a Mithrasz-kultusz történeti ismertetésével tette ismertté, 1905-ben a Collége de Francéban, 1906-ban pedig a „Hibbert-trust" meghívására Oxfordban tartott sorozatos előadásokat a vallástörténetnek egyik legérdekesebb fejezetéről, t. i. a keleti vallásoknak a nyugati, nevezetesen, a római pogányság területére való beözön léséről, főkép a császárság idejében. Ezeket az előadásait gyűjtötte össze és adta ki Cumont fenti művében. Az előadások összevéve egységes egészet alkotnak s oly világos, nemesen népies stílusban folynak, hogy bármely mivelt ember megértheti; ellenben csak a tudósvilágnak vannak szánva azok a számos, nem kevesebb mint 75 oldalra terjedő jegyzetek, melyek forrásokra való utalások és bővítések alakjában az előadások anyagának tudományos igazolását tartalmazzák. A műnek magábanvéve is értékes előszavában (I.—XXII. oldal) a szerző számot ad azokról a legáltalánosabb szempontokról, amelyek munkája közben vezérelték. Főcélja, hogy feltárja azt a belső fejlődést, melyen a római pogányság körülbelül a Krisztus előtti 2. századtól fogva a keleti vallások hatása alatt keresztülment s mintegy mérleget állítson fel arról, amit a latin pogányság a kelettől kölcsön vett és neki kölcsön adott; mig ennek a fejlődésnek a keresztyénséghez való viszonyáról csak incidentaliter s hozzávetőlegesen emlékezik meg. Úgy látszik, hogy Cumont is hajlandó a keresztyénséget afféle synkretistikus vallásnak tekinteni, mint a németországi modern vallástörténeti irányzat; de a hol munkájában az általa tárgyalt pogány vallástörténeti fejlődésnek a keresztyénséghez való viszonyáról szól, mégis többnyire olyan óvatosságot tanúsít, hogy belőle a modern vallástörténeti irányzat egyes képviselői tanulhatnának. így utal arra, hogy a keresztyénség, a mikor az illető pogány vallásokkal közelebbi érintkezésre lépett, már túl volt az „embryonális" állapoton, ami — legalább mi ezt következtetjük — kizárja azt, hogy azok hatása alatt a keresztyénség lényeges változáson ment volna keresztül, sőt több esetben a keresztyénség volt bizonyos visszahatással a pogány kultuszokra. De ott is, ahol a vallástörténet a keresztyénség és egyes pogány kultuszok között hasonlóságot állapít meg, Cumont szerint nem