Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Stráner Vilmos: A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában
A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában. 67 eszmékhez és törekvésekhez alkalmazkodjék, egy szóval „modern" legyen ? Ez a kérdés talán sohasem foglalkoztatta a homiletákat, az egyházi beszéd elméleti és gyakorlati képviselőit, oly mértékben, mint ma, aminek oka mindenesetre abban rejlik, hogy a mai korszellem, a maga sokféle föl- és aláhullámzó eszmeáramlataival és törekvéseivel (modern természettudományok, technikai vívmányok s ezzel kapcsolatban a monistikus világnézetben tetőfokát elért materialismus; a mellett subjectivismus, Individualismus, socialismus, aestheticismus stb.) egészben véve nem kedvez az evangeliom által hirdetett igazságoknak. A „modern prédikáció" kérdése manap külön tekintélyes kis irodalmat hozott létre. 1) S vájjon van-e a kérdésnek jógosultsága? Kétségtelenül! Mert igaz ugyan, hogy az u. η. ,modern", vagyis a kor egyik vagy másik eszmeáramlatától elragadott és telitett ember a legtöbb esetben teljesen kivonja magát az igehirdetés hatása alól és így az, hogy miként lehetne ezt a modern embert és általában az egyháztól elidegenedett elemeket a templomba hozni, vagyis az igehirdetés hatásainak kitenni, tulajdonkép önálló és a modern prédikáció követelésétől többékevésbé független kérdésnek tekintendő: 2) azért mégsem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a szó közönséges értelmében nem modern ember is, a templomlátogató hivő is korának gyermeke, aki a korát mozgató eszmék befolyása alul, ha nem ragadják is őt magával, márcsak az iskolai nevelés, másokkal való közlekedés stb. következtében sem vonhatja ki magát végkép. A kérdés már most: vájjon az evangéliom hirdetése mintegy akklimatizálódjék és- akklimatizálódhatik-e a kor viszonyaihoz, követelményeihez? Erre a kérdésre először is röviden és határozottan azt válaszolhatjuk, hogy a mi az Ige és írás örök, változhatatlan tartalmát illeti: soha! A teljes evangéliomnak, a maga örök központi tartalmával soha, semmiféle érdekből csorbát, rövidséget, elferdítést vagy elgyengítést szenvednie nem lehet és nem szabad; még ha angyal prédikálná (Gal. 1. 8.) sem volna többé az ilyen evangéliom „Istennek hatalma minden hívőknek üdvösségére". „A korszerűség jellegével biró (vagyis modern) egyházi beszédről szakszerűleg egyáltalán csak azon megdönthetetlen előfeltétel mellett lehet szó, hogy az az öröklévalóság jellegével bírjon, vagyis a minden igénye szerint örökkévaló evangéliomnak hirdetése legyen." 3) Az „alkalmazkodás" általában véve nem lehet olyan természetű, amely a határozatlanság, a compromissum, a félig elvesztett csata, *) Legfőbb szószólói és képviselni: Baumgarten (Hauptfragen der heutigen Evang. Verkündigung — 1904.) Drews-Halle (empirikus irányban), szintigy: Schian, továbbá Niebergall (psychologiai irány) Seeberg, Hering. A „Dorfpredigt" mívelői: Frenssen, Kaiser, Eckert, Hesselbacher, Uckeley. z) Peters, Hannover: „Ist die Forderung einer zeitgemäßen Predigt berechtigt" stb. „Neue Kirchliche Zeitschrift". XX. évf. 9. füzet, 636. 1. °) Hering: NKZschr. említett cikkéből idézve. (674. 1.) 3*
