Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Pröhle Károly: Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai

Hazai protestáns tlieologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai tekintettel a külíöldre. 3 mánya a theologiai tanárok fizetésének állami kiegészítése, amelyet azonfelül megokolttá tesz az a körülmény is, hogy az állam tulajdonképen egy-egy egyetemi theologiai fakultás felállításával tartozik a „nem-katholikus" felekezeteknek s addig is, míg ennek a tartozásnak tényleges lerovására kerül a sor, egyelőre ezen az úton tehet eleget kötelezettségének. A theologiai tanári fizetések megfelelő kiegészítése mellett a theologiai könyvtárak nagyobb javadalmazása és a theologiai tanárok számára tanúimányi ösztöndíjak berendezése hasonlóan fontos feladat. Csak ha a theologiai tanárok anyagi gondoktól menten egészen hivatásuknak élhetnek és élnek, várható, hogy a kathedra számára való munka mellett irodalmi tevékenységre is nagyobb mértékben vállalkoznak, várható a lelkészi kar tudományos színvonalának emelkedése, várható az, hogy a lelkészi karban is emelkedik azoknak a száma, akik nemcsak hogy mások tudományos munkáját megbecsülni tudják, de maguk is önállóan tudnak részt venni a tudományos munkában. Mindjárt itt megjegyzem különben azt is, hogy legalább a magam részréről a theologiának az egyetembe való bekebelezésében csak akkor látnék nyereséget, ha az a theologiai fakultás is megőrzi az egyház eleven életével való eleven kapcsolatot és hogy a theologia és az egyház elvi viszonyának tulajdonképen jobban megfelel az a tényleges állapot, melyben hazai protestáns theologiánk van, t. i. hogy maga az egyház tartja fenn a theologiai tudomány művelésére, ill. a leendő lelkészek tudományos kiképzésére szolgáló főiskolákat, úgy hogy ezen tényleges állapot miatt nézetem szerint nem kellene panaszkodni. Előttem legalább kétségtelen, hogy a theologia mint a keresztyén vallás tudománya szerves módon az egyház testéből és lelkéből nő ki és noha ebből a talajból kinőve, ágai az emberi tudomány egyéb ágaival fonódnak össze és lépnek eleven kölcsönhatási viszonyba, mégis tulajdonképeni hivatásának csak addig felel meg és csak addig marad az, aminek lennie kell, amig az egyházzal, ha nem is külsőleg, jogilag, de legalább belsőleg, szellemileg eleven kapcsolatban áll, míg ezen kapcsolaton kivi.il a való életre meddővé válnék. De •— ezt kérdezik talán — hol marad ebben a kapcsolatban a tudomány szabadsága, amely nélkül igazi tudomány nem képzelhető? Talán felesleges mondanom, hogy ezt én sem volnék hajlandó feláldozni semmi áron; de legyünk tisztában ennek a követelésnek a tulaj donképeni értelmével; mert vannak, akik a tudomány szabadságát úton-útfélen emlegetik anélkül, hogy számot tudnának adni annak igazi értelméről s mivel ezt nem ismerik, azt hirdetik, hogy a theologia és a tudomány szabadsága össze nem férő fogalmak s azért a theologia nem is lehet igazi tudomány. De mit jelent a tudomány szabadsága? Egyszerűen azt, hogy a tudomány a maga munkája közben nincs kötve semmiféle külső feltételekhez, hanem csupán belső feltételekhez, vagyis olyanokhoz, a melyek