Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Stráner Vilmos: A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában
A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában. 55 az egész theologiáról alkotott és a fentiekben röviden vázolt felfogása tehát a theologiának, mint tudománynak bizonyos degradációját, másrészt a gyakorlati theologiának, mint tudománynak bizonyos túlbecsülését jelenti. 1) A gyakorlati theologiának, mint önálló tlieol. disciplinának művelése és továbbfejlesztése mindenesetre Sehl, működésétől (nevezetesen a halála után, 1850-ben, kiadott „Praktische Theologie" c. művétől) veszi tulajdonképi kezdetét. Schleiermachernak a theologiáról alkotott és fentidézett fogalmi meghatározásából kitűnik másfelől az, hogy ő — mint említettük — az egész theologiát az „egyház" szempontja alá helyezi. A mily érdeme ez egyrészt, éppúgy tévedést is rejt magában, amennyiben az egyház nála egyelőre csak mint egyházkormányzat („Kirchenregiment") jön tekintetbe. Már pedig az egyház első sorban nem ez, hanem tulajdonképi lényege szerint „congregatio sanctorum" vagy „congregatio vere credentium" (Conf. Aug. VII. cikk), tehát a hívők közössége, vagyis élő Organismus, amely mint ilyen bizonyos öntevékenységet fejt ki. Nitzsch Károly Immánuelnek (1787—1868) ugyancsak elévülhetetlen érdeme, hogy ő a Schleiermacher által hangoztatott „egyház" fogalmat megragadva és immár a maga helyes értelmében felfogva, vette alapul a gyakorlati theol. tudományok fogalmának, feladatának és felosztásának megállapításánál. Szerinte az egyház fentkifejtett helyes értelmében, mint a hívők közössége 2), a cselekvésnek alanya. („Actuosas Subject.") 3) Nitzsch óta, a gyakori, theologia művelőinek legkiválóbbjai, az ő nyomdokain haladva, az egyház fogalmán építik föl a gyakorlati theologiát. Ezen az alapon most már mi is — eddigi fejtegetéseink eredményeként — a következőkben foglalhatjuk össze a gyakori, theologia fogalmát, föladatát: „A theologia (egész általánosságban) a keresztyénség tudományos megismerésére irányuló törekvés", amelynek alapját az a hitbeli Ítélet („Glaubensurteil") képezi, hogy a keresztyénség az absolut vallás, amelyben az ember megtalálja az üdvösség utáni vágyának kielégítését, — előfeltételét pedig egy keresztyén közösség (az egyház, mint congregatio vere credentium), amelynek fentartásán és terjesztésén közreműködni a ker. theologia föladatát képezi. 4) A keresztyénség tudományos megismerésére irányuló ') . . . „die Ehre gerade, die Sehl, der prakt. Theologie zuwandte, war vielmehr mit wissenschaftlicher Herabwürdigung der Theologie überhaupt verknüpft." (/etzschwitz i. m. 81. 1.) 2) Közelebbről: mint „clerus naturalis" es „clerus positivus". V. ö. Nitzsch: Prakt. Theologie. I. kötet. 18. 19. 1. (II. kiadás.) 3) L. Achelis i. m. 16., 17. és 34. 1. Zetzschwitz i. m. 100 1. 4) Kirn. i. m. 1. 1.
