Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Stráner Vilmos: A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában
48 Stráner Vilmos. tyénségnek lényeges tartalmát jelöli meg, ]) a szent írás kizárólagos tekintélyét elismerő alaki alapelv arra a forrásra utal, a hol ez a tartalom hiteles alakban fültalálható. 2) Egyházunk tanfelfogása tehát a szent írásnak a keresztyén hitre és életre vonatkozólag alapvető, centrális jelentőséget tulajdonit. Kérdés: milyen alapon és milyen értelemben teszi ezt? Ezekre a kérdésekre talán legkönnyebben adhatjuk meg a feleletet, ha egész röviden föltiintetui igyekszünk azt a viszonyt, a melyben az isteni kijelentés, ill. Ige egyrészről, és az isteni kijelentésnek töténeti okmánytára, ill. a szent írás (biblia) másrészről egymással állanak. A 17. század protestáns dogmatikusai szerint ez a kettő: Ige (kijelentés) és szent írás (történeti okmánytár) egymással teljesen azonosak, egymást teljesen födik, úgy, hogy tehát a szent iratok szerzői nem egyebek mint a szent Léleknek amanuensisei 3), akik Istentől vettek nemcsak „conceptus omnium rerum"-ot, hanem „omnia et singula verba" 4) is. Ezen fölfogás szerint — a melyet verbális inspirációnak nevezünk — a bibliában foglalt összes szent iratok kivétel és különbség nélkül, nemcsak tartalmi, hanem alaki tekintetben is, (tehát grammatikailag, stilus stb. tekintetében is) teljesen és absolut csalhatatlanok és minden, még a legcsekélyebb tévedéstől is mentek. Az a kiváló, minden emberi művet messze felülmúló és túlhaladó érték, amelyet a reformátorok, nevezetesen Luther a szent írásnak a tradícióval szemben tulajdonítottak, még pedig joggal tulajdonítottak, és amely azt egyházunknak mind a mai napig legdrágább, féltve őrzött kincsévé teszi, érthetővé teszi egyúttal a verbális-inspiráció merev álláspontjának kialakulását. Hiszen a szent írás isteni tekintélyét nemcsak a róm. katholicismus fölfogása és gyakorlata, nemcsak a kétség és hitetlenség ellen kellett megvédelmezni, hanem az ellen a rajongó (anabaptista) felfogás ellen is, amely szerint az Isten lelke Isten Igéjének közvetítése nélkül is, tehát közvetlenül működhetik az emberek lelkében. De habár készséggel ismerjük el, hogy a sokak által ma lekicsinyelt protestáns orthodoxia ebben a tekintetben is megtette a maga módja szerint és a maga idejében Isten országának és Krisztus egyházának azt a szolgálatot, amelyet megtenni hivatva volt: mégis a verbális inspiráció a maga egyoldalú merevségében ma már általában tarthatatlannak bizonyult. J) Ezért nevezik p. o. a smalkaldoni cikkek (II. 305. 5. Masznyik ford. 34. 1.) a hit által való megigazulást „fő- és alapcikk"-nek. 2) Luthardt i. m. 315. 1. 3) Már előbb: Augustinus szerint a szent iratok szerzői Istennek kezei; Nagy Gergely szerint: „tollai" — (calamus). — L. Hausleiter: „Die Autorität "der Bibel" (6 Vorträge stb.) 23. 1. 1) L. Kirn: „Grundriss der Dogmatik" 21., 22. 1.
