Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Schneller István dr.: Abaelardus Péter
Abaelardus Pőter. 41 szembesíti a földi egyházat. A visibilis és invisibilis egyház egybe keverésével találkozunk nála is s így ugorja át az igaz exegesis akadályait. Abaelard e hely magyarázatánál is eló'futója a prot. exegesisnek, amelynek cruxját ez a hely képezi. Míg Abaelardus a mennyországot degradálja a földi látható egyházra s erre szorítja a kulcsok hatalmát — szembesítve most már e leszorítottál a mennyek országát, amelynek kulcsait csak Isten bírja: addig a protestánsok a Péter szóban levő kettős értelmet ragadják meg (Πέτρος és Πέτρα) az egyikben Péter apostolt, a másikban a péteri hitet látva, amely hit (tehát nem Péter) képezi az egyháznak, az invisibilis egyháznak az alapvető szikláját, amelyen azután megfordul az üdvözülés kulcsa, illetőleg dűl el az üdvözülés vagy kárhozás kérdése. Mind a kettő Abaelardus és a protestánsok exegesisének az a közös érdeke, hogy az üdvözülés érdekét emberi, földi kezekből kivegye. Abaelardus e célból az emberi kezeket a földi, a látható egyházhoz köti: míg a protestáns exegesis a láthatatlan egyházat nem e földből, hanem a mennyekből, az ott lakó Istentől származó hitnek alapjára fekteti. (Μα/,αριος el, ότ; aap; ν.τ. αίμα ουκ άπεχ,αλυψεν σοι, αλλ' ό πατήρ μου ό έν τοις οΰρανοις. Mt. 16, 17.) Α cél egy és ugyanaz: a látható egyházat hierarchikus, nemcsak a világra, hanem még a mennyországra, a túlnanra is kiterjedő hatalmától megfosztani — Istennek, (Abaelardus) az Istentől származó hitnek (protestantismus) mindenhatósága érdekében. Abaelardus exegesise. Az exegesisről felhozottakból is kitűnik, hogy Abaelardus a szentírás szövegénél sem áll meg kritikai elméjével: úgymint az egyházi tant: úgy a bibliai tant és annak szövegét az ész kritikájának aláveti. Pál apostol bűn és megváltási tanával szemben foglal ugyanis állást és a mennyország fogalmát Mt. 16, 19be n az 6 esze követelménye szerint alakítja át. S ez az állásfoglalás nem véletlen, hanem egészen tudatos. Hogy a kritikára fel vagyunk jogosítva: erről Abaelard tisztán meg van győződve és pedig már csak evangeliomi alapon. Az apostol ugyanis hangsúlyozza, hogy mi a világ fölötti Ítélkezésre birjuk a jogot: miképpen ne lennénk feljogosítva a szent szerzők szavainak vizsgálására. Ε megvizsgálás irányítója pedig az emberi, a történeti szempontnak bevitele a szentírás magyarázatába. Ezzel Abaelardus szakít a verbális inspiratiónak tanával, amely természetesen az összes szent iratoknak, azok összes sorainak, szavainak egyenlő értéket tulajdonít. Abaelardus ellenkezőleg: 1. az egyes iratokat egymással szembesíti s azoknak különböző értéket tulajdonít. Igj*· nevezetesen Máté evangeliomát Lukácsénál nagyobbra böcsüli; (190 stb.)
