Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Könyvismertetés - Pröhle Károly: Krieg, Enzyklopädie der theologischen Wissenschaften

Könyvismertetés. 297 épen a dogma fogalmáról szólt, bármennyire érdekelt is épen ennek a fogalomnak telivér katholikus fejtegetése, az előadás hallgatása közben valóságos physiologiai nyomás nehezedett keblemre s alig vártam, hogy az órának vége legyen és megint künn legyek a szabad levegőn. Ilyenforma érzés töltött el többször ennek a katholikus theologiai encyklopaediának az olvasása közben is; mert minden tudákossága (ez a szó talán jobban illik rá, mint a „tudományos" jelző, — miként általában a katholikus theologiára) és kulturális universalismusra törekvése mellett is ez a könyv a leghatározottabb, szigorú katholikus felfogást képviseli a theologiai tudományról. Az egész itt kifejtett theologiai rendszeren — talán még nagyobb mértékben, mint a szerző maga gondolja — a katholikus egyház és dogma fogalma uralkodik. Szerinte a theologia mint positiv theologia általában véve, különbségben a theologia naturalis-tól, amely amazt a lumen naturale által alapozza meg s a melyére a szerző igazi scholastikus szellemben igen nagy súlyt helyez, az Istenről és az isteni dolgokról a természetfölötti kinyilatkoztatás alapján szóló tudomány (22. §); de a fejtegetés további folyamában a „positiv" jelző mihamar teljesen azonossá válik az „egyházi" jelzővel, amennyiben az egyház, és pedig egészen konkrét értelemben a római katholikus egyház az isteni kijelentésnek folytatólagos organuma, az Isten országának tér- és időbeli megjelenése, sőt az egyház úgy jelenik meg, „mint a minden időkön és minden téreken általhaladó és működő Megváltó" (sic!); s azért a theologiának az a fogalma, melyen az egész rendszer tulajdonképen alapúi, az, hogy „a theologia az egyház hitéről és életéről szóló tudománya." „Tárgya az adott értelemben az egyház, minden egyes theologiai disciplina az egyház életével foglalkozik, mindegyik valami módon az egyházról szóló tan, — akár történeti, akár didaktikai, akár gyakorlati irányban. Ε szerint a ,

positiv' és ,egyházi' jelzők cserefogalmak, a positiv theologiát épúgy egyházinak nevezhetjük s feladataként azt jelölhetjük meg, hogy

r az egyházról szóló tant összeftiggőleg előadja és megalapítsa

1' (40. §). A theologiának ezen igazi katholikus értelmezéséből önként következik, hogy a theologia fölötte áll az összes többi tudományoknak, amelyeknek legmagasabb hivatása, hogy a theologiát szolgálják; a theologia körén kívül ám kövessék saját céljaikat, de a theologia körén belül ettől függenek. „Ami az egy

rházi tanításokkal ellenkezik, azt mint hamis és téves tanítást cl kell vetni" (43. §). Ugyanez a merev felfogás érvényesül természetesen a theologiai tudomány szabadságáról és ennek korlátairól szóló 44. §-ban is. Vájjon itt lehet-e még szó az utóbbiak mellett az előbbiről is? — Mig abban a mondatban, amely szerint minden