Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Könyvismertetés - Pröhle Károly: Krieg, Enzyklopädie der theologischen Wissenschaften
298 Könyvismertetés. tudományos kutatásra nézve a megismert igazság a kutatás határát is jelzi, még van egy csiraképes gondolatmag, addig a további fejtegetésből kitűnik, hogy az igazság minden körülmények között azonos az egyház tanításával, melytől a theologusnak semmi szín alatt eltérnie nem szabad s azért a theologiai tudomány szabadsága legföljebb abban áll, hogy a theologiai tudós a maga gondolkodását tisztán alaki értelemben gyakorolja a maga tárgyán, amiközben egyénisége is érvényesülhet; de tárgyi, tartalmi tekintetben föltétlenül kötve van az egyházilag megállapított igazsághoz. A szerző határozott egyházi álláspontja az egész tőle kifejtett theologiai tudományszervezetnek oly Tan határozott biztosságot, szilárdságot és zárt egységet ád. melyet protestáns theologiai encyklopaediákban ritkán találunk. A theologiai tudományok szervezetét egyébként a legtöbb protestáns theologiai eneyklopacdiához hasonlóan 3, ill. 4 részre osztja: 1. történeti (exegetikai és egyháztörténeti), 2. doctrinális (didaktikai) vagy rendszeres, 3. gyakorlati theologia. Az Írásmagyarázati theologiát alkotják: a bibliai bevezetés, az Írásmagyarázat és a szűkebb értelemben vett bibliai theologia. mely az isteni kijelentés történetére és a bibliai tan rendszeres ismertetésére („die biblische Theologie als Lehre") oszlik ; a bibliai nyelvtudomány, archaeologia és hermeneutika mint „bibliai segédtudományok" szerepelnek. Az egyháztörténeti theologiához tartoznak az egyetemes egyháztörténet, továbbá a keresztyén egyházi irodalomtörténet (patrologia és patristika). az egyházi művészet története, az egyházi archaeologia, az egyházi földrajz, statisztika, chronologia és nyelvészet, mint mellék- ill. segédtudományok. A dogmatürténetet és a symbolikát a tárgy azonossága miatt a rendszeres theologia keretében tárgyalja mint „a dogmatika theologiai mellékhajtásait" (ez is jellemző!). A tulajdonképeni rendszeres theologiát alkotják az apologetika, dogmatika és moráltheologia (az „ethika" szót katholikus theologusok tudvalevőleg inkább csak a bölcseleti erkölcstanra alkalmazzák). A gyakorlati theologia rendszerét Schleiermacher módjára az egyházszolgálatról és az egyházkormányzatról (egyházjogtan) szóló tanra osztja; az előbbinek összefoglaló címe, amint katholikus theologusoknál lenni szokott: a pastoralis theologia. A pastoralis theologia Krisztus hármas hivatalának megfelelően (próféta, főpap, király ; az egyház mindezen viszonyúlatokban Krisztus művének folytatója és pedig nem éppen evangéliumi értelemben) három főrészre oszlik : pastoralis didaktika (a. a missziói igehirdetésről szóló tan = keryktika, b. katechetika, c. homiletika), liturgika, lelkipásztorkodástan, mely utóbbi a katholikus hierarchiára igen jellemző módon Krisztus királyi hivatalának felel meg. Ugy a theologiai tanulmányokra vonatkozólag általában, mint az egyes disciplinákra nézve a szerző igen beható és gondos
