Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Könyvismertetés - B. Pap István: Az evangélium és a szociálizmus

Könyvismertetés. 293 hirdet, mintha e betegségek gyógyításánál éppen a leghatalmasabb és kipróbáltabb orvosszer : az evangélium mellőzhető lenne. Nagy ékesszólással demonstrálja, hogy a szociális problémák megoldása nem lehetséges másként, mint úgy, ha az egyéni és társadalmi életben az evangéliumban kijelentett, a Jézus Krisztus életében megvalósult elveket fogadjuk el kánonok gyanánt. A könyv minden sora hirdeti: fogadjátok be az evangéliumot, az igazságnak és szeretetnek parancsolatait és ime mindenek megadatnak néktek; kimutatja, hogy a tulajdon, a földi javak áldáshozók lennének, a munkát mindenki tisztességnek tartaná, a hazát jobban szeretnék, a társadalmi osztályok között a válaszfalak leomlanának, a nőt jobban megbecsülnék, minden hű szolgálatot egyenlő értékűnek tekintenének, a mértéktelenség és nyomor kevesebb lenne, az emberi lélek végtelen becsét jobban felismernék, szóval Isten országa megvalósulna már itt e földön, ha az emberek Jézus Krisztust fogadnák el Uruk és Királyuk gyanánt. Sokszor szól megrázó és győző erővel a „szabadgondolkodókhoz" és reá mntat arra a nagy tényre, hogy a valódi szabadságot az élvezi, aki a kereszt lábainál meghalt az önzésnek és megtanult igazán szeretni. Evangéliumi hévvel hirdeti a nagy igazságot, hogy a társadalmi nagy reformnak az egyén megtérésén kell kezdődnie. Szembe száll azzal a felfogással, amely a keresztyénség csődjét hirdeti, vagyis azt, mintha a keresztyénségbeu nem volna elég erő, a társadalmi visszásságok szülte nyomorúságok gyökeres megszüntetésére. Mondja, hogy ha még mindig sok és nagy igazságtalanságok vannak keresztyén országokban is, ez azért van, mert az emberek még az ilyenekben sem eléggé keresztyének. Evangéliumi, keresztyén lélek nélkül nincs szociális lélek a szerző szerint; az evangélium mértéke alá állítva látjuk meg a társadalom kiáltó nyomorúságait és az evangélium ad nemcsak jó szándékot, hanem eszközöket is kezeinkbe a sebek gyógyítására. Nem valami körmönfont theoriákkal áll tehát olvasói elé a szerző, nincs is könyvében tulajdonképpen semmi új, olyan, amiről még nem hallottunk volna, de ott látjuk e könyvében az evangéliumi eszmék és elvek ügyesen és meggyőző erővel sorakoztatott falanxát, régi és új előítéletek megdöntésére. Letéve a könyvet a kezünkből, mérlegelve és mintegy átélve a benne levő nagy igazságokat, úgy érezzük, hogy lelkesültség és remény költözik szivünkbe és tisztábban látjuk, hogy nekünk ev. keresztyéneknek szociális munkánk legfőképpen abban áll, hogy készítsük az Urnák útját és egyengessük az ösvényeket az Ő szentjének, a Jézusnak, aki egyedül képes egyenessé tenni egyenetlenségeket és viszásságokat. A régi evangéliummal kell reá világítani az új társadalmi viszonyokra, amelyek az emberi igazságtalanság, önzés, kapzsiság, szeretetlenség jegyében születtek, prófétai erővel és következeteséggel kell hangsúlyozni az igazság és szeretet követel-