Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lapszemle - Daxer György dr.: Neue kirchliche Zeitschrift

290 Lapszemle. ez a teleologia megtalálj a-e az Isten létéről való vallásos meggyőződésben betetőzését, a szerző szerint is az ember egyéni dispositiója és élettapasztalata dönti el. Es bár ebben vele egyetértünk, hogy e szerint a növénytan mai állása szerint sem lehet az abban észlelhető s alig letagadható teleologiát Isten létezéséről való bizonyítékul felhasználni, úgy dolgozatát mégis igen érdemesnek kell mondanunk. Hosszabb dolgozat azután az, melyet Berg lelkész Lukács evangeliomának forrásairól írt. Miután megállapította, hogy az evangeliom szerzője Lukács, feltünteti annak forrásait Mk. evangeliomában, egy Mt által is használt beszédgyűjteményben (Q) és egy 3. forrásban, melyből a neki sajátos anyagot merítette. Ezek nem új eredmények, de a szerző ezen ma nagy elterjedtségnek örvendő felfogást igen ügyesen és könnyen érthető módon adja elő. Megemlítendő, hogy Pál leveleit és Josephust az ő felfogása szerint sem használta Lk. mint forrást. Végül megvédi még Lk. ev. ezen forrásainak megbízhatóságát és értékét. A hosszabb cikkekhez tartozik azután még Eckert lelkész munkája a valláspsychologiáról, a hit psychologiájáról és a praxisról, melyben 1. a valláspsychologia eddigi irodalmáról rövid történeti áttekintésben jól tájékoztat, 2. a valláspsychologia eredményeit összefoglalja, hogy aztán 3. ezeknek alkalmazását a hit psychologiájára és 4. az egyházi gyakorlatra felmutassa. Különösen az utolsó szakasz sok érdekes pillantást nyújt a gyakorlati lelkész munkájába, mikép termékenyíthető az ily első pillantásra tán feleslegesnek látszó psychologiai tanulmányok által. A nagyobb cikkek közül utolsó helyen említjük, bár első sorban kellett volna rámutatnunk. Zahn cikkét Salamon ódáiról. Ilyen című őskeresztyén irodalmi termékekről eddig is volt tudomásunk, sőt a 250—300 közt Egyptomban írt gnostikus „Pistis Sophia", valamint Lactautius idézte is. Csakhogy az egész iratot csak 1909 óta ismerjük, mikor azt Harris angol tudós egy az ő birtokában lévő, syr fordításban és egy ez után készült angol fordításban kiadta. Harnack hamar készíttetett belőle Flemming által egy német fordítást és sietett ennek kiadásával kapcsolatban az iratról a maga nézetét a tudományos világgal megismertetni. Azóta Salamon ódái a legélénkebb tudományos fejtegetések tárgyát alkotják. Harnack szerint a mi ódáink a Kr. u. 50—67. évekből valók és zsidó eredetűek és csak egyes helyeken vannak át dolgozva keresztyén szellemben, míg Harris zsidó-keresztyén terméket látott bennük. Haussleitcr Harris nézetéhez csatlakozott, míg Spitta, aki már Jakab levelét is keresztyénileg átdolgozott zsidó iratnak deklarálta, kapva kapott Harnack nézetén és azt a maga részéről is támogatta (a Zeitschrift für Ν. Τ. Wissensch. 1910. évfolyamában). Természetes, hogy ilyen kérdés eldöntésénél igen érdekes, mily állást foglal el benne a régi keresztyén irodalom olyan jeles ismerője, mint Zahn. Folyó-