Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Lapszemle - Daxer György dr.: Neue kirchliche Zeitschrift
Lapszemle. 291 iratunk 8. és 9. füzetében kifejti ezt Zahn, még pedig úgy, hogy nemcsak Flemming és Harris fordítására támaszkodik, hanem ott ahol szükséges, azoktól eltérőleg a syr szövegre visszamegy, sőt azt nem egy helyen ki is javítja. Es Zahn nem is habozik, hogy a Harnack-Spitta-féle felfogással szembeszálljon. Kimutatja, hogy az ódák interpolatiójának hypothesise tarthatatlan, miért is azok keresztyén eredetében nem lehet kételkedni. Sőt Harrissal szemben tagadja azoknak zsidó-keresztyén jellegét is. „Jüdisches im geschichtlichen Sinn des Worts ist schlechterdings nichts in diesem Buch." Míg Salamon u. n. zsoltárai héber eredetire mennek vissza, addig ami ódáink eredeti nyelve a görög volt. Zahn szerint költőnk jól ismerte Máté s János evangeliomát, a páli leveleket és az apokalypsist. Ódáinak szereztetése ideje valószínűleg a 120—150 közti évek valamelyikére esik. érdekes, hogy a fődologban ódáink keresztyén eredete dolgában Gunckel is igazat ad Zahn fejtegetéseinek, anélkül hogy reá sokat hivatkoznék. Csakhogy ő különös nyomatékkal kiemelni az ódák tartalmából a gnosissal rokon vonásokat és így a szerzőjüket a gnostikus keresztyénség körében keresi (amihez röviden Preuschen is csatlakozik. Mindketten: a Zschr. f. Ν. T. Wissensch. 1910. évfolyamában). Zahn egyéb rövidebb cikkeit — sajnos — már csak röviden megemlíthetjük. Ezek: „Ein verkanntes Fragment von Marcions Antithesen" és „Latein. Predigten eines Arianers über das Lukasev, aus d. 5. Jahrh." Más említésre méltó cikkek még Hunzinger erlangeni tanár fejtegetései: „Ueber die Methode dogmatische Aussagen zu gewinnen", melyekben főleg azon gondolatait lehet megtalálni, melyeknek alapján ő Bajorországban — azt lehet mondani — egy középpárti tömörülést kezdett meg az u. n. „Theologische Arbeitsgemeinschaft" alapításával. Gollmann igen jó paedagogiai cikket ad „Die Umgestaltung des Religionsunterrichts in der Volksschule" c. alatt, melyben a zwickaui tételekkel egyrészt és nagyrészt pártolólag, Bang reformterveivel foglalkozik. Igen figyelemre méltó végűi Bachmann erlangeni tanár megemlékezése Hofmannról, az erlangeni theologia ezen nagy alapvetőjéről születése napjának 100. visszatérése alkalmából. Sajnos, terünk már nem engedi, hogy erre, valamint a többi cikkekre, melyeket Weber, Caspari, Steinbeck, Hilbert, Bard és mások még írtak, bővebben rátérjünk. Elég, hogy az eddigi cikkek tartalmának vázolásából is már meggyőződhettünk, hogy egy gazdag tartalmú, a kor tudományának színvonalán álló folyóirattal van dolgunk, melyet mindenkinek csak legmelegebben ajánlani lehet. Lic. Dr. Daxer György. 4*