Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lapszemle - Daxer György dr.: Neue kirchliche Zeitschrift

Lapszemle. 289 szóba kerül a vízözön babyloni elbeszélésének Hilpreeht által feltalált negyedik recensiója is, amely különösen arról is nevezetes, hogy rokonságot árul el a bibliának az özönvízről szóló azon elbeszélésével, amely P.-nek. az u. n. papi kódexnek szokott tulajdoníttatni. Ami pedig magának a kérdésnek eldöntését, a babyloni és a bibliai elbeszéléseknek viszonyát illeti, úgy König itt is az ellen igyekszik érvelni, hogy a bibliai elbeszélések másodlagossága bebizonyított dolog volna. Végül a 9. füzetben megállapítja König a babyloni mythologiának és az ótestamentomi történetírásnak viszonyát és elutasítja a panbabylonistáknak azon felfogását, hogy ama mythologia alapnézetei a héber történetírást is befolyásolták, hogy ez utóbbinak is Bábeltől való függetlenségét kimutathassa. Az első évnegyedben megkezdett cikksorozatok közül még csak egy folytatódik a 4. füzetben, t. i. Berbig lelkész közleménye, melyben az ő kedvencének, Spalatinnak történetére vonatkozó, eddig még ki nem adott forrásokat hoz a levél- és könyvtárak rejtekhelyeiből napvilágra. Hosszabb cikksorozatokat hoz azután az előttünk fekvő utolsó 7. füzet is. Itt van legelőször is a legterjedelmesebb, melyet Seile grazi lelkész irt a botanikus theologiáról, mint a theologia propaedeutikájáról. A szerző megmondja nekünk, hogy ő maga is nagyítóval és kísérletekkel foglalkozott a növénytan terén. De dolgozata bizonyságot tesz róla, hogy a szakirodalmat is teljesen ismeri és az abból szedett szellemi kincseket előttünk igen tanulságos módon tárja fel. Ezen szélesköiű és beható olvasottsága és a tárggyal való saját szakszerű foglalkozása ellenére sem tart azonban igényt külön biologiai vagy természetbölcseleti elismerésre. Az ő ambiciója csak az, hogy a biologiai kutatásoknak biztos eredményeit maga és más theologusok számára összefoglalja. És bizonyos, hogy ezen fáradságos munkáért is csak hálánkra tarthat igényt. Seile cikksorozatában összefoglalja az újabb növénytani kutatások eredményeit a növények általános, biologiai lényegére vonatkozólag, szólva egyebek közt a plasma mozgásairól, érző képességéről s az élet elvéről. Ez utóbbira nézve megismertet bennünket a neovitalismus, a mechanismus, Kassowitz, Weismann, Ostwald s mások felfogásával. Ezután szól a növény táplálkozására vonatkozó biologiai kutatás eredményeiről (a gyökér választó képessége, a transpiráció s a vele kapcsolatos célszerűségek, az assimiláció, lélekzés stb.), a növény növése biológiájáról, annak mozgásairól, szaporodásáról, hogy azután végül fejtegetéseinek eredményét összefoglalja. A szerző megállapítja a teleologiai szempontok érvényesítésének jogosultságát a növénytanban szemben a kausalis magyarázat egyediili uralmával. Csakhogy bármennyire tehet is a növénytan a theologiának ily módon propaedeutikus szolgálatot, azt persze, vájjon 4