Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

B. Pap István: „Ez ama Jézus"

„Ez ama Jézus " 287 amelyekbon mozog. Nem taglalunk fent jelzett dolgokat, de egészen krisztianus jellegű csak akkor lesz igehirdetésünk, lia alázatos hittel mutatunk reá arra a Jézusra, aki az apostoloknak és evangélistáknak a Lélek által mint Krisztus jelentetett ki. Mert „megélni·' Sokratest is megélhetem, de hogy a Jézust megélni: az örök élet, erre nézve nincs más garancia, mint az a Krisztus, akit az apostolok is mint az öröktől fogva valót és örökké élőt, Istennek egyszülött Fiát realizáltak isteni kijelentés által hitükben. De nem vitatkozom, inkább örömmel közlöm mindenkivel, aki e sorokat elolvasásra is méltatja, minden u. n. udvariaskodás nélkül, hogy Ravasz dr. könyvét a mi egyházi irodalmunk határozott nyereségének tartom, mert ime ő minden theol. állásponton lévő igehirdetőnek úgy theoretikus fejtegetésében, mint az ezt illusztráló és igazoló beszédeiben megmutatta, hogy az igehirdetőnek egyetlen, lehetséges officiuma. amely őt a szószékbe való lépésre jogosítja: a Jézus Krisztus prédikátora. Ezek a beszédek igazolják azt a sokszor hangoztatott nézetet is, hogy csak tanult igehirdető beszédei érdemesek az elolvasásra. A szerzőnek minden beszédében van mondanivalója, Jézust látó lelkének egész erejével, teljes fegyverzetével operál a gyülekezet lelkére, ő a különböző nézetek tusája az emberi lelket oly nagy, súlyos problémák elé állító látások és tapasztalatok közepette meglátta ama Jézust, aki az ő Jézusa lőn, és általa az Atyát; és midőn a szószékre lépett, akarta, hogy azok is, akikhez szólott meglássák Jézust, aki által az Atya itél és megbocsát. Midőn beszédeit olvastam, úgy éreztem, hogy szolgálata nem lehetett hiábavaló! B. Pap István.