Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete

26 Dr. Lencz Géza. Az abban vetett hit puszta postulatum, melynek semmi exakt, tudományos jelentősége nincs. Tröltschnél azonban annyiban másként alakul a dolog, mert ő, mint mondottuk, nem pusztán immanens, öntudati tüneménynek tartja a vallást, hanem hisz a történelem folyamán Isten kijelentésében. Eltekintve azonban attól, hogy a pogány vallásokban található sok babonát, varázslást ő sem tarthatja kijelentésnek, azon fordul meg minden, hogy direkt vallásos tapasztalat útján megindokolható-e ez az álláspont. Mert végeredményileg mindig arról a vallásos hitről van itt szó, hogy Isten az emberiség vallásos fejlődését céljához vezéreli.

1) És épen ennél az elhatározó pontnál mond csütörtököt a fejlődéstörvény. Mert egyetemesen kötelezővé azt csak vallásos tapasztalat utján lehetne tenni, a tudományos bizonyítás pedig ki van zárva. Érdekes különben a fejlődés fokainak megállapítása. Tröltsch határozottan elitéli, hogy valami ismérvet, vagy amint szokás, vallási ideált állapítsunk meg, hanem magából a tényhalmazból kell a fejlődés menetét megállapítani, szigorú objektivitással. Ks hogyan történik az, hogy a magasabb fokról igyekszünk megérteni az alacsonyabb fokon álló vallások relativ igazságait s a bennök kifejezésre törő erőket. Amennyiben most már a keresztyénség a legmagasabb vallás, ime az önkéntelen keresztyéni álláspont s Kaftan azért mondja, hogy „ennél az eljárásnál a legfontosabbat, nevezetesen az ideált, kéz alatt, állítólag mint tudományos eredményt, becsempészik."

2) Ennek a fejlődési processusnak legmagasabb pontját foglalná el tehát a keresztyénség, ámde milyen megnyirbált tartalommal. Hiszen épen azt az anyagot kellene elveszítenie, ami különállását, egyedül álló voltát biztosítaná. A kérdés az, hogy „a vallásos öntudat különböző, történeti aktualizációban mennyiben jelenti ki magát ugyanazon normáltartalom és ezt a kijelentést a szellemi élet fejlődése segíti-e elő, vagy magának, a vallásos öntudatnak természetéhez tartozik a folyton előretörés, mint amely az egyetemes fejlődés egyik kiegészítő részét képezi.

3) Tehát egyfelől mindenütt ugyanazon normaltartalomról van szó, még pedig transcendentalis cél értelmében használva ezt a szót, más felől vagy egyetemes vagy vallástörténeti fejlődésről. Sem egyik, sem másik a keresztyénség igényeivel össze nem egyeztethető. A tökéletes egyház szerintünk is az időknek végén fog elkövetkezni, amikor az Atya akarata megvalósul. Ez azonban nem zárja ki, hogy tökéletes kijelentését birjuk már itt e földön. Persze a historisinus nem engedi meg az abszolútnak a történelemben megjelenését, lehetetlenné teszi azt hármas törvénye: a kritika, analógia és kölcsönhatás. Az első szerint csakis való1) Ihmels: Die Selbständigkeit der Dogmatik 1901. 19. 2) Erwiderung 80. 3) Kol. phil. 479.