Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete
A keresztyénség vallástörténeti helyzete. 27 színűséggel bírhatnak Ítéleteink, úgy hogy ez által minden eredmény bizonytalanná lesz; a második szerint minden történésnek egyformasága van kimondva, analógia nélkül semmi nem létezik; végre a kölcsönhatás a történelmi összefüggéstől való minden izolálást kizár, mely az immanens kuusalnexus határát túllépné, íme, ennyiben nem férhet tehát össze az üdvtörténeti supranaturalismus útján megindokolt abszolutság. Ezért a tudománynak nyitva kell hagyni annak lehetőségét, hogy magasabb vallásos képződés állhat elő, mint a keresztyénség. Azonban, bárha csak túl nem szárnyalt vallás neve illeti meg, tehát relativ abszolutság, nyugton lehetünk, nem valószínű a túlszárnyaltatása, itt csak az apriori lehetőséget nem szabad kizárni. Különben, mondja Troeltsch, az abszolutság igénye minden vallásban többé-kevésbbé benne van, nem egyéb az, mint a vallás átérzett erejének és igazságának kifejezése. Benne a vallásalapítónak Istennel való mély, benső összeköttetése szól, ezért pl. Jézus élete is titokteljes. Ettől különbözik az abszolutságnak apologetikai célból megindokolt igénye, mely épen az eredeti vallási erő és naiv vallásos hitbizonyosság elernyedésének bizonysága. 1) Egyszóval Troeltsch még kedvező színben is akarja felmutatni azt, ami nélkül pedig a keresztyénség történeti jelentőségét veszíti. Isten nem különös kijelentését közli Krisztusban az emberiséggel, nem teljes önközlése jelent meg benne. Buddha, Mohamed, vagy Zarathustra épúgy prófétái az Istenségnek, mint Jézus; a Vedák, Zend-Aveszta vagy a Korán épúgy istenileg inspirált művek, mint a biblia. A keresztyénség és alapítója a történetphylosophia útján megnyerik a maguk központi jelentőségét, a csúcspontot jelzik, egy új élet kezdetét, ennél tovább menni azonban nem lehet. A központot képező váltságmunka relativ értékűvé lesz, a váltságnak egy tökéletesebb útja is lehetővé levén, az Idvezítő nem az egyedüli szegeletkő, amelyen kívül más nem vettethetik és ebből kifolyólag a keresztyén üdvbizonyosságnak is vége, kétség s remény váltakozó érzelmei foglalják el annak helyét. Mert az az állítás, hogy a hit előtt azért még abszolút vallás lehetne a keresztyénség, kiengesztelhetetlen ellentét Troeltsch eddigi eljárásával : hogyan állhatna meg a tudományos eredménnyel szemben a keresztyén bizonyosság. Előbbi az utóbbit okvetlen megsemmisíti, még ha oly igen él is az az iránti szükségérzet. S mindez az áldozat azért volna szükséges, hogy egy, talán a tudományosság nagyobb fokán álló rendszert nyerjünk. Mert hiszen azon fordul meg minden, hogy hajlandók vagyunk-e az idealismust választani mindenféle monisnms, kriticismus, vagy positivismus ellenében, 2) tehát a hit elhatározásán. De ha sub») Absolutheit etc. 103., 113. kvk. ή Absolutheit 71. Kultur d. Gegenw. 2., 32.
