Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

B. Pap István: „Ez ama Jézus"

284 Β. Pap István. nagy követelményt: mutass reá a te gyülekezeted előtt a Jézusra, aki megítélő és megváltó erővé lőn a mi számunkra. Bizony méltó dolog, hogy mindenki, aki e könyvet kezébe veszi, elmélkedjék e nagy kérdés felett és ne ötlet- és frázisszerüen kezelje e szent szolgálatot, hanem a szerző értelme szerint minden beszédében a maga hitéről és reménységéről adjon számot. Mert bizony még a kíizködő kereső hit is többet ér mint az, amelyet mások beszédéből veszünk kölcsön és kiadjuk a magunké gyanánt. Dr. Ravasz László modern prédikátor, ő annak a theol. irányzatnak szószólója, amelyet a német katedrákon és szószékeken Baumgarten, Niebergall, Scliiau, Weiss stb. képviselnek és amely elméletben és gyakorlatban akar feleletet adni erre a kérdésre : hogyan prédikáljak a modern embernek ? A felelet úgy hangzik: Jézust kell prédikálnunk, még pedig a szinoptikus Jézust, az első evangéliumot, amelyet úgy találunk meg, ha megtisztítjuk minden hagyománytól, és keressük azt, aki isteni életében, egyetlenül álló tapasztalatában és életében a legmagasabb értékeket tüntette fel az emberek előtt. Nem azt a Jézust prédikáljuk hát, akit. mint a modern theologia — a vallástörténeti — mondja, az apostolok és az őskeresztyén gyülekezet hite formált, hanem arra mutatunk reá. akit az előttünk levő okmányokból a kritika, mint az ősevangélium hordozóját, mint ami hitünk elkezdőjét állít elénk. Dr. Ravasznak, mint képzett filozófusnak és theológusnak kialakult vallásos világnézlete van, amelynek lényegét a bevezető cikkben körvonalozza, és amely prédikációinak szinte mindegyikében, de különösen az elsőben világosan felismerhető. Világnézletének alapja az Isten atyasáydba vetett erős hit, amelynek szerzője és koronája a Jézus hite, vallása. Ezt a hitet, annak minden folyományát, gyümölcsét megítélő és meglelkesítő erejét a Jézus életében szemléltetni, azt az egyéni és társadalmi élet minden jelenségére rávetíteni, egy szóval a jézusi értékek által az embereket reábirni összes értékeik átértékelésére, ez a prédikátor feladata. Megragadó, bár néhol szinte túláradó és túlterhelt, fárasztó ékesszólással végezi a feladatot dr. Ravasz. Merem mondani, hogy újabb prédikátoraink egyike sem mutatott reá ama Jézusra, akit nekünk az élet minden viszonyai között követnünk, „megélnünk" kell, oly nagy, néhol szinte vehemens, meggyőző erővel, mint a szerző. Lapokat idézhetnénk annak feltüntetésére, hogy milyen hatalmas motívum az ő szivében és ennek teljességéből szóló szájában Jézus: „az új, erős lélek hordozója" és ez által megújulásunk. üdvösségünk szerzője. Dr. Ravasz prédikációiban be akarja mutatni azt, amit a német modern theologia oly mély meggyőződéssel hangoztat, hogy csak a modern theologia Jézusával lehet igazán és ered-